LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A germán őstársadalmi viszonyok szétesésével és a nyugat-római birodalom bukásával az ötödik évszázadban Nyugat- és Közép-Európában új társadalmi rendszer alakult ki: a feudalizmus. Ez a társadalmi rendszer az uralkodó osztály, a hűbérurak magántulajdonán, a földbirtokrendszeren alapult, és a földet az alárendelteknek vagy a jobbágyoknak, a világi vagy egyházi hűbéruraktól függő kizsákmányolt parasztoknak kellett megművelniük.
A feudális államok ideológiai alapja a keresztény vallás volt, a szellemi élet középpontjai pedig a kolostorok és az apátságok. Így elkerülhetetlenül a teológia lett az egyetlen elismert tudomány, a filozófiát pedig, amelyhez akkoriban a fizika és a matematika is tartozott, az „egyház szolgálólányává” alacsonyították.
Mindazt, amit a vallás tanított, megmásíthatatlan igazságnak tartották. Az egyház gondoskodott arról, hogy senki se lázadjon fel a hittételek ellen. Ha ezt mégis megtette, börtönbe vetették, megkínozták, vagy máglyán elevenen megégették. Néhány antik filozófus, illetve tudós tanainak csaknem akkora tekintélye volt – mint a keresztény vallásnak. Közülük is kiemelkedett Arisztotelész, valamint Ptolemaiosz, akinek geocentrikus világrendszeréből az egyház megalkotta a megrendíthetetlen fődogmát: a Föld a világmindenség központja, amelyet minden égitest – a csillagok, a Nap, a bolygók – engedelmesen körbejárnak. Ez a hitparancs érthető, ha az akkori egyház világi hatalmi törekvéseit is tekintetbe vesszük : a Vatikán került a Rómában székelő pápai egyház élére. Ahogy a Vatikán az Isten földi helytartójának szálláshelye – úgy a világmindenség középpontjának is a Földnek kell lennie. Az akkori tudomány elé kitűzött legfőbb cél az volt, hogy bizonyítsa a katolikus egyház tanainak helyességét. Ezért azután a tudósok terméketlen spekulációkkal foglalkoztak, és ahelyett hogy a tényeket vizsgálták volna, a kutatást előírt pályákon haladó, tisztán elméleti eszmefuttatásokkal helyettesítették.
