A vegetáriánus étkezésről már az ókori Indiából, Görögországból és Egyiptomból is származnak feljegyzések. Az ókori görög orvosok és filozófusok mint például Platón, Szókratész, Hippokratész mind vegetarianusok voltak, mivel felismerték annak az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatását. Természetesen tanítványaikat is szigorúan ennek a szemléletnek megfelelő étkezésre szoktatták. De nem csak az egészséges táplálkozás vezette őket, hanem úgy tartották, hogy a húsfogyasztás gátolja őket a filozófiai és aszketikus fejlődésükben.
Indiában a vegetarianizmus fő követői főleg olyan vallási csoportok és filozófusok voltak, akik elítélték az állatokkal szemben elkövetett erőszakot.
A középkori Európában számos szerzetesrend korlátozta vagy tiltotta tagjainak a húsfogyasztást, halat viszont szabad volt fogyasztaniuk, így nem voltak teljesen vegetarianusok.
A reneszánsz idején ismét felütötte a fejét a vega életmód, de fénykorát inkább csak a 19- 20. században érte el. 1847-ben alakult Angliában az első modern kori Vegetáriánus Társaság, míg Magyarországon 1883-ban kezdte meg működését az első hasonló szervezet.
Napjainkban Magyarországon is, mint ahogy világszerte, sok követője és ellenzője is van és természetesen rengeteg kérdés vetődik fel vele kapcsolatban. Pótolhatóak-e teljes mértékben azok az anyagok, melyeket a húsokkal juttatunk a szervezetünkbe és egyáltalán szükség van-e azokra az anyagokra? Mindenkinek javasolt-e a hús kerülése, gyerekeknek, sportolóknak is? És még sorolhatnánk, melyre a válaszok mindkét oldalról – pro és kontra – elhangzanak.