LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A világűrben található minden bolygó ugyanúgy hétszeres felépítésű, mint mi, és a Földünk is ugyanúgy rendelkezik láthatatlan síkokkal, akárcsak mi. Ha lenne olyan érzékszervünk, amellyel finomabb érzékelésre is képesek lennénk, éjjelente lényegesen több életet fedezhetnénk fel a csillagos égen: a kozmikus tér éteri világainak a megszámlálhatatlan sokaságát. Ezekben az éteri világokban gyökerezik az egész fizikai világegyetem éppúgy, mint ahogy az ember finom anyagi burkaiban a látható test gyökere.
És ezek a láthatatlan világok épp olyan sűrűn lakott helyek, akárcsak a mi világunk. Képzeljünk el egy világot, amely olyan anyagból áll, amely a mi érzékszerveink számára finomabb egy üstökös csóvájánál, és amelynek a lakói a bolygójuk anyagához képest ugyanannyival éteribbek, mint mi a sziklás, kemény kérgű Földünkhöz képest. Tehát nem csoda, hogy nem érzékeljük ezeket a lényeket, és nem vesszük észre jelenlétüket, létezésüket.
Az egész világegyetem a tudatállapotok számtalan síkjából tevődik össze, és minden növekedés a tudat kiszélesedését jelenti. Mert semmi sem létezik, ami valamely másik résztől független lenne.
Spirituális világegyetemben élünk, amely a számtalan birodalma dacára, mind az alacsonyabb, mint a magasabb intelligenciák végtelen során keresztül kapcsolatban áll egymással. Az életnek ebben a felmérhetetlen sokszínűségében az anyagban való élet a létezés legalacsonyabb formája, amely a legkevésbé fejlett életet jelképezi.
De a Föld létrájának a legfelső fokán egy csodálatos lény tartózkodik. A fény küszöbén áll, és egészen addig nem hagyja el ezt a helyet, amíg a földi gyermekek letérhetnek az ösvényükről. Ezt a lényt „Néma Őrnek” is nevezik, bár a valóságban nincs is neve. A saját maga által kiválasztott helyéről vezeti a fejlődésükben már közvetlenül alatta álló nagy lelkeket, akik időről időre, mint istenségek, uralkodók és tanítók végtelen sora jönnek el a félig felébredt emberiséghez.
