LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A keresztségek a Bibliai alaptanítások, fundamentumok közé tartoznak. Két keresztségről beszél a Biblia, melyekre mind a kettőre meghatározott szót használ az eredeti szöveg: „baptidzó”. (A szó jelentése: alámerülni, bemerülni, felülről elárasztani. Tehát a szó maga már megcáfolja a csecsemőkeresztség gyakorlatának technikai megoldását). A kétféle keresztség tehát a vízben való megkeresztelkedés, illetve az ún. Szent Szellem keresztség. A vízkeresztség (de a Szentlélek-keresztség ugyanúgy) egyébként a mai napig is a legvitatottabb tézisek közé tartozik mind a fundamentális, mind az új egyházak, felekezetek között. A fundamentális egyházak teológiájában a csecsemőkeresztség, a cselekedetekből való megigazulással együtt ma is élő tanítás. Ezzel szemben a Biblia sehol sem beszél csecsemőkeresztségről, sőt mi több, a felnőttkori vízkeresztséget preferálja és állítja be helyes cselekedetnek. Hiszen Isten mindenkinek megadja a szabad döntés jogát arra hogy a poklot vagy a Mennyet válassza. Semelyikünk szülei nem képesek bevinni minket az Isten országába sem cselekedetekkel, sem imákkal, sem semmi mással: kizárólag saját döntés alapján élhetjük meg a hitéletünket. A vízkeresztség tehát önkéntes alapon, saját döntésből és felnőtt, döntésképes korban kell megtörténjen a Biblia útmutatása alapján.
A vízkeresztség egyébként a jó lelkiismeret válasza arra, hogy Isten hívja és megtisztítja az embert a bűneitől. Gyakorlati megvalósulása bemerítést jelent: egy vagy két szolgáló, egy rövid kézrátevést követően a hívő teljes testfelületét bemeríti a víz alá. a bemerítéskor a hívő régi, romlott vágyakkal teli énje megszűnik létezni, a hullámsírban marad. Amikor a hívő előbukkan a víz alól, már új teremtésként létezik. Természetesen ezt az állapotot nem a víz, és nem is a szolgálók hozzák létre, hanem maga Isten, a Szent Szellem ereje által. „Azért aki Krisztusban van; új teremtés az. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.”
