A Vízöntő legutóbbi korszakában, körülbelül 26.000 évvel ezelőtt, az emberiség legnagyobb része még kis csoportokban, elszórva élt az egész Földön. Néhány késő-atlantiszi maradványtól eltekintve – mint Poszeidónosz, vagy egy pár dél-amerikai kultúra – a közösségek főleg vadásztak, és gyakran nomád életet éltek, amelyben követték az állatok évszakokhoz kötődő vándorlását. Néhányan közülük juhászok vagy halászok is voltak.
A Vízöntő energiáinak a hatására akkoriban ez a sok kisebb csoport nagyobb egységekké alakult, ami sikeresebbé és biztonságosabbá tette a vadászatot. Európában, például Spanyolországban és Franciaországban, a barlangfestmények nagyon magas szintről tanúskodnak, amely még művészi és mágikus kifejezésmódot is elért. Így a nagyobb közösségek lehetővé tették, hogy az emberek is hosszabb ideig tudtak egy helyen tartózkodni, ami fokozatosan az agrártársadalmak kialakulásához vezetett: farmokat, falvakat, és később kisebb városokat alapítottak.
Minden fajnak a feladata, hogy a tudat egy eszközét tökéletesítse. Például az első, valóban emberi fajnak, a lemuriainak a célja a fizikai test tökéletesítése volt, hogy a korai állat-embernek fizikai tudatot kölcsönözzön. A következő fajnak, az atlantiszinak, az volt a célja, hogy tökélyre fejlessze az érzelmi hordozóját, az asztrális testét, ami mind a mai napig az átlagember tudatának a legfontosabb hordozója. A jelenlegi fajunk nagy feladata, hogy kiépítsük és tökéletesítsük a mentális testünket. Mert a mai általános gondolkodási képesség még nagyobbrészt csak az alsó, azaz a konkrét gondolatok képességeiben ismerhető fel. Ennek eredményeiről tanúskodik a jelenlegi tudomány és technika is.
Éppen ezért a jövő nagy tudatváltozásai elsősorban a politika és a gazdaság területén lesznek elképzelhetők. Hiszen csak
egy politikai és gazdasági fordulaton keresztül változhatnak és újulhatnak meg a jelenlegi formák, hogy az életnek egy új megnyilvánulása alakulhasson ki.