LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az 1930-as népszámlálás adataiból:
A zsidóság rendkívül nagyfokú polgárosultságára utal, hogy míg az ország lakosságának 67%-a még falvakban élt, a zsidóság már zömében városlakó volt. Budapesten és a 10 törvényhatósági városban, ahol az ország lakosságának 20%-a élt, lakott a zsidóság 56%-a. Míg a zsidók az ország lakosságának 5,1%-át tették ki, Budapest lakosságának 20,3%-át, az összes városi lakosságnak 1 1,2%-át, viszont a nagyközségeknek már csak 3,4%-át, a kisközségek lakosságának pedig mindössze 1,8%-a volt zsidó. A magyarországi zsidóság 1/3-a önálló kistulajdonos (kisiparos, kiskereskedó stb.), 28%-a értelmiségi és tisztviselő volt. A középrétegekhez tartozott tehát a zsidóság több mint 60%-a. További 1/4-et tett ki a munkások és a különböző segédszemélyzet száma. Ezen belül 13% körül mozgott az ipari munkások aránya. A magyarországi nagytőkés csoportokhoz a zsidóság mintegy 10%-a tartozott.
A propaganda felhasználta azt is, hogy a Tanácsköztársaság idején több zsidószármazású politikus játszott vezető szerepet. Erről következőket írja Hajdú Tibor A Magyarországi Tanácsköztársaság című könyvében:
„Budapesten sem haladta meg a mozgalomban részt vevő zsidók száma a népesség természetes megoszlásának megfelelő arányokat, vidéken pedig a legtöbb funkcióban katolikus vagy protestáns munkásokat találunk. Az antiszemitizmus céltábláját egyrészt az ifjú és heves pesti agitátorok képezték, másrészt a népbiztosok személye. („Azért Garbai a Kormányzótanács elnöke, hogy legyen, aki sábeszkor aláír” – az elterjedt vicc szerint.) A valóságban a népbiztosok nem törődtek az ilyen nagyon is meggondolandó szempontokkal, jó szocialista számára ezt felvetni éppolyan elképzelhetetlen volt, mint kétségbe vonni a földosztás ártalmasságát vagy a szesztilalom üdvösségét. A munkásmozgalomban részt vevő magasabb képzettségű intellektüeleknek nagy százaléka volt zsidó származású (bár kitért, tehát keresztény vallású; ennek azonban számukra valóban nem volt jelentősége.)”
