Nagy akaratereje és még nagyobb önbizalma volt. Hitler ugyan nem volt klinikai értelemben elmebeteg, de túlfűtött, a gyűlölettől uralt érzelemvilága, mindenen átgázoló monomániás hatalomvágya következtében pszichopata, torz lelki alkatú személyiség volt.
Hitler világszemléletének központi gondolata a végletes szociáldarwinizmus. Több ízben kifejtette, hogy az emberiség történelmét az örök harc, az állandó kiválasztódás és kiselejteződés jellemzi: az erős életben marad, a gyengébb elpusztul. A népek sorsát is a szüntelen küzdelem szabja meg, amelynek győztese – Hitler felfogásában – csakis az árja faj lehet. Ilyennek a minden idegen vértől megtisztított német népet tekintette. Ahogyan az árjákban látott minden olyan tulajdonságot, amely méltóvá teszi őket a világuralomra, a zsidókban fedezte fel mindazt, amit gyűlöletesnek tartott. Hitler a zsidóság veszélyességét azzal magyarázta, hogy ez nem vallás, hanem világuralomra törő faj, amely összeesküdött az árják ellen. Ily módon tekintette Hitler a zsidóság összeesküvésének a számára ellenszenves ideológiai, társadalmi áramlatokat: a szabadkőművességet, a liberalizmust, a demokráciát, és a marxizmust.
„Ha majd a világ romokban hever, Bánja az ördög, – köpni rá! Mégis tovább masírozunk, Mert ma miénk Németország, Holnap pedig az egész világ!”
(Náci induló)
„A vörös színben a mozgalom szociális gondolatát látjuk, a fehérben a nemzeti eszmét, a horogkeresztben pedig az árja ember győzelméért folytatott harc misszióját, és egyben az alkotó munka gondolatának győzelmét, amely mindig antiszemita volt és az is marad.”
(Hitler mondta ezt a párt zászlajáról, mely vörös színű volt, középen fehér körben horogkereszttel.)
„Zsidóimnál jobb túszaim nincsenek. Az antiszemitizmus minden országban nélkülözhetetlen fegyver, hogy elvigyük mindenüvé politikai támadásunkat. Majd meglátják, milyen gyorsan fel tudjuk forgatni az egész világon az értékfogalmakat és skálákat egyes-egyedül a zsidóság ellen folytatott harcunkkal. Egyébként a zsidók legfőbb segítőtársaink. Veszélyes helyzetük ellenére mindenütt befurakodnak. Ha szegények, a rend ellenségeinek és a bujtogatóknak soraiba, s ugyanakkor mérhetetlen tőkék irigyelt tulajdonosaiként szerepelnek. Könnyű tehát igazolni minden országban a zsidók ellen vívott harcot népszerű példákkal, amelyeket mindenki megért. Mihelyt sikerült belekalapálni az agyakba a faji elvet a zsidók gonosztetteinek leleplezésével, a többi már gyorsan jön utána.”