Ady Endre szerelmi története viharos fordulatokat vesz.
1912-ben tehát véget ér a kapcsolata Lédával. Még a kapcsoltuk idején (1911) megismerkedik Boncza Bertával, akit verseiben Csinszkának nevez. 1915-ben feleségül is veszi, először Csucsán éltek, majd 1917-ben Pestre költöznek, ekkor a költő már beteg, de Csinszka odaadóan ápolja.
Egyik jelentős Csinszka verse a De ha mégis? Elégikus hangulatú, a témája a szerelem, a világháborús eseményekkel párhuzamosan. A vers elején megszólítja Csinszkát, az összetartozás jellemző a kapcsolatukra a szenvedéllyel szemben. Célja életben és együtt maradni. A költő utal a háborúra is „ gyilkos, vad dúlás”. Ady utal a bohém életmódjára, és az áldozatokra, valamint a köztük lévő korkülönbségre. A vers közepén egy elégikus megtörés olvasható, Ady azt kéri Csinszkától, hogy emlékét mindenképpen tartsa meg, tartson ki Ady mellett. A későbbiekben a szenvedésre utal a költő, és bizonytalanná válik az alaphang. Végig jelen vannak a versben háborúra utaló kifejezések, metaforák. A vers végén a halálra való utalás olvasható, megint azt kéri, hogy Csinszka legyen mellette haláláig, segítő társként jelenik meg.
Másik Csinszka vers a Nézz drágám, kincseimre. Az elején Bibliai motívum van jelen. Büszkeség, dac olvasható Ady részéről, reménytelen a helyzet, majd ennek következményeit írja le. Majd utal a fiatalságára, később betegségére. Egyetlen igaz társa a jelenben Csinszka. Arról ír, hogy nem mindenki érti a költészetét, de ő kiválasztottnak érezte magát. Csinszka az utolsó lehetőség számára. Az utolsó versszak keretet ad a költeménynek, azt kéri Csinszkától, hogy ne az utolsó napjaiban emlékezzen rá, mikor már szenvedett.
A Csinszka versek sokban különböznek a Léda versektől. Gyakori motívum a szorongás, hála, könyörgés, hiányzik a Léda versek szenvedélyessége, valamint ezek a versek nyugodtabbak, egyszerű a kifejezésmód.
Ezzel szemben a Léda versekben az ellentétes érzelmek együtt vannak jelen, Lédával a szerelmük diszharmonikusnak nevezhető, összefonódik a szerelem és halál motívuma, gyakori motívumok a menekülésvágy, hiányérzet, és nyugtalanság. Ez a szerelem Ady számára lázadás is volt.