LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ady Endre a 20. század magyar irodalmának egyik legnagyobb alakja. Költészetének egyik legjelentősebb témája a szerelmi költészet. A hagyományos szerelem témát megújította, verseiben megjelenik az érzékiség és a testi szerelem. Ez a szerelem vonzást és taszítást is jelent, azaz ambivalens érzelmeket fogalmaz meg.
Szerelmi költészetének középpontjában sokáig Léda alakja állt. Lédát, valódi nevén Diósyné Brüll Adélt 1903-ban ismerte meg a költő. Férjes asszony volt, idősebb Adynál. Nyíltan vállalták a kapcsolatukat, ez a szerelem egyben lázadás volt a részükről. A költő Lédával járt először Párizsban, és megismerte a francia modern költészetet. Kapcsolatuk 1912-ig tartott, ám nem volt mindig felhőtlen. Ennek köszönhető, hogy Ady Lédához írott verseiben egyszerre van jelen a szomorúság, halálvágy és az élni akarás. A Léda-versek újszerűek, megbotránkoztatóak, sok versben fellelhető az erotika, ami eddig nem volt a magyar költészetben jellemző. Ezért bírálták Adyt erkölcstelenséggel.
Ellentmondásos szerelmükről szól a Héja-nász az avaron. Ez egy szimbolista költemény, már a címben is ellentmondás olvasható, hiszen a nász a boldogságot jelképezi, ezzel szemben az avar az elmúlás jelképe, erre épül minden motívum a versben. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó héjapár. A szerelmük kezdetével indul a vers. Sok határozói igenév olvasható, ez a kapcsolatukra vonatkozik, állapotot fejez ki. A vers alapvetően a kegyetlen szerelemről szól. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. A végén a kapcsolatuk végére utalhat a költő, sőt a halálra való utalás is jelen van.
