Agykontroll és a vallás viszonya

Az agykontroll és a vallás viszonya nagyon érdekes kérdéseket vet fel, ugyanis a különböző egyházak alapelve, hogy egy szent embert, vagy eszmét magasztalnak, és ez a követendő irányvonal. Végső soron az egyházi személyek is agykontrollt alkalmaznak, hiszen a hívek gondolkodásmódját befolyásolják, de az egyének világi ember által történő manipulálását már inkább elutasítják. Furcsa kettősség ez, de nem az egyedüli, mai társadalmunkban. A meditáció, az öngyógyítás saját érdekünk, de ha más akar az elménkben turkálni, annak igazán nem örülne senki. Márpedig a mentálisan gyenge embereket bárki irányíthatja. Az egyházi szellemi segítséget, erőt kíván adni a tévelygőknek korlátok felállításával. Mit ne csinálj? (Ne ölj! Ne paráználkodj!) Mi az, amit meg kell tenned! (Imádkozz, járj misékre!) Ezek az erkölcsi útmutatások valóban támaszként szolgálhatnak, de ha valaki veszi a fáradságot és elmélyed saját szellemi és fizikai valójában, sokkal kevésbé szorul mások iránymutatására, mert egészséges öntudattal fog rendelkezni, ezáltal markánsabban rajzolódnak ki számára a követendő morális ösvények. Jobb lesz az önértékelése, nyitottabb lesz mások problémájára, a társadalom hasznára váló egyéniséggé lehet külső segítség nélkül is.