LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Élelmiszerekre a munkásháztartások kiadásainak több mint 50%-át költötték. Ez az arány önmagában is a szűkös életvitel egyik mutatója. Ha egy családban több kereső volt, a fogyasztás színvonala akkor is alacsony maradt. Különösen kevés hús, tojás, tejtermék került a munkások asztalára, viszont sok lisztes, alacsony fehérje- és vitamintartalmú, de az éhséget hamar elverő,
„vastag” egytálételt főztek.
A szervezett munkásság életkörülményei a szegényebb kispolgárokéhoz hasonlítottak.
Szakszervezeti, illetve MSZDP tagságuk révén tágult látókörük, olvasottabbak voltak, megnyílt előttük a sportolás lehetősége. A kirándulásokon, a kórusmozgalomban vagy az öntevékeny színjátszásban nemcsak a kultúra került közelebb hozzájuk, hanem megtanulták a közösség ügyeit is intézni, és fogékonnyá váltak a politika iránt.
Az egyes munkásközösségek önállóságát fejezték ki a székházak, munkásotthonok Budapesten és több vidéki településen. Sokan keresték fel az irodákat ügyes-bajos dolgaikkal: tagsági díjukat rendezték, segélyügyeket tisztáztak, jogi tanácsot kértek a szakszervezet ügyvédjétől.
Mások a könyvtárat látogatták, gyakrabban újságolvasás, mint kölcsönzés céljából. Volt aki csak „éppen benézett”, hogy megtudakolja, mi újság a szakmában, esetleg egy-egy sakk-, dominó- vagy billiárdpartira is sor került. A ház délelőttönként sem volt üres. Ekkor főként a munkanélküliek jártak ide.
A Társadalmi mobilitás korlátai
A magyar társadalmat az egyes rétegek merev elkülönülése, valamint az Európában párját ritkító polarizáltság, vagyis sarkított jövedelemkülönbségek jellemezték. Ezt bizonyítja az egy főre jutó évi jövedelem megoszlása. 193031-ben a lakosság 0,6%-ára fejenként több mint 17 ezer pengő, 81 %-ára pedig 289 pengő jutott évente. A további 18% átlagjövedelme 1000 pengőt tett ki.
A társadalom másik alapvető vonása a zártság volt.
