LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az alkoholfüggőség rendszerint pszichés és biokémiai okokra vezethető vissza. Az elfogyasztott alkohol (etilalkohol) az emésztőrendszerből a száj, a gyomor és a bél nyálkahártyáján keresztül felszívódva a véráramba kerül. A vérből a májba jut, itt normális esetben lebomlik, majd az anyagcsere-folyamatok során kiürül a szervezetből. Ha a máj, méregtelenítő funkciója valamilyen oknál fogva zavart szenved, a lebontás tökéletlen, a beteg hozzászokik a szervezetében uralkodó magasabb alkoholszinthez és alkoholfüggővé válik. A központi idegrendszerre ható alkohol megszünteti az agykéreg gátló funkcióit. Az euforikus állapotra a gátlások felszabadulása, a félelmek megszűnése, a motoros izgatottság, a hangos beszéd, a rendellenes jókedv, az önkritika hiánya, az ítélőképesség csökkenése, a gondolatok csapongása, a bőbeszédűség és a célszerűtlen magatartás jellemző. A beteg a kellemes euforikus állapot elérése érdekében rendszeresen, sőt, a hozzászokás miatt egyre nagyobb mennyiségben fogyaszt alkoholt, végül krónikus alkoholfüggőség alakul ki. Az ittasság önmagában nem igényel kezelést, csupán felügyeletet, elkülönítést. Ha a részegség nagyobb mértékű, ki kell üríteni a gyomrot. A dühöngő részeget nyugtatókkal lehet csillapítani. Az alkoholmérgezés toxikológiai ellátást igényel. A krónikus alkoholizmus gyógyszeresen és pszichésen kezelendő. Az alkoholelvonó kezelés komplex beavatkozás, rendszeres gyógyszeres terápiából, valamint csoportos és egyéni pszichoterápiából tevődik össze. Súlyos esetben az elvonás alkoholelvonó intézetben zajlik. Az alkoholista beteg önmagában rendszerint képtelen leszokni a rendszeres alkoholfogyasztásról, ezért okvetlenül segítségre szorul. Az orvos a vizsgálatok során felderíti az esetlegesen kialakult szervi károsodásokat, rendelkezik a szükséges gyógykezelésről és az elvonókúráról.
