LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Azon már nem is rökönyödik meg a mai kor embere, hogy allergiás lesz: ételre, italra, napra, szőrre, virágporra – talán inkább azt kellene felsorolni, mire nem, hiszen igen valószínű, hogy könnyebben menne. Egyre messzebb és messzebb kerülünk az „anyatermészettől”, ami megalkotott bennünket, és napról-napra egyre többet teszünk érte – a mesterséges anyagok halmozásával –, hogy ez a folyamat így menjen tovább. Elértük hát, hogy immunrendszerünk nehogy véletlenül betöltse funkcióját, és folyamatosan bővítjük azon anyagok tárházát, melyekkel az ősi „adottság”, életben maradásunk egyik feltétele – az immunrendszer – már nem igazán tud mit kezdeni.
Ez – sajnos – már-már természetessé válik a számunkra. Azonban nem csak az ember, hanem legjobb barátja is lehet allergiás, és érezheti „kutyául” magát viszketéstől, kiütéstől, tüsszögéstől, és nyelheti a pirulát a tünetek csillapítása érdekében a gazdival együtt. Úgy tűnik, hogy túl régen volt már az a bizonyos háziasítás, amikor az addig természetbarát kutyus és cicus hozzánk csapódott, és velünk együtt elindult a civilizálódás rögös és – mint azt a mellékelt ábra is mutatja – buktatókkal kikövezett útján.
Ők sem tudják már felhőtlenül élvezni az erdők, a rétek, mezők nyújtotta szabadságot, mert az a fránya pollen ott lapul (száll) mindenhol. Az asztma, az orrfolyás és a többi saját bőrünkön megtapasztalt tünet megakadályozza őket abban, hogy a legfontosabb érzékszervüket, az orrukat rendeltetésének megfelelően használják!
Ott van továbbá az ételallergia. Lássuk, mitől lehet allergiás egy vérbeli véreb! Csontok, némi rajtahagyott hússal: nem tán. Ételmaradék: akkor az biztosan tartalmaz tojást, vagy lisztet, esetleg tejfehérjét. Mert mi allergizálna, ha nem ezek a veszélyes összetevők?! Vagy ne adj’ isten a méregdrága, prémium minőségű kutya- és macskaeledelek? Vagy a nem annyira prémium minőségű eledelekben az aszpik? Nem is feszegetem tovább, mert nem dolgom eldönteni. Ez majd annak az állatorvosnak lesz a dolga, aki egy sor speciális diétát ír föl a kutyusnak (és gazdájának), hogy ezek segítségével – kizárásos alapon – rájöjjön, mi is okozza az állat bántalmait.
De a legszebb – és ez a kedvencem – az, amikor a csúnya bőrkiütés, bőrpír, viszketés okozója maga a gazdi, aki a semmiképpen sem természetes kozmetikumokkal, samponokkal, műszálas kis ruhácskákkal szeretné szebbé varázsolni kedvencét.
Nem hiszem, hogy ez a folyamat visszafordítható lenne – ahogy a mi esetünkben sem az –, de igen szomorúnak érzem, hogy ezeket a szeretetteljes állatokat magunkkal rántottuk a gödörbe, mely mindennek nevezhető, csak „anyatermészetnek” nem.
