Az álmok közben a legszabadabb az elménk. Az idő és a tér korlátai ledőlnek, a logika szabályai és a lelkiismeret kényszere szétfoszlanak. Már Freud és kulcsfontosságúnak találta álmainkat, hiszen amit itt alkotunk az csakis a miénk.
A meditációs gyakorlatokban az a cél, hogy olyan álmokat alkossunk, melyek bizonyos problémáinkat megoldhatják. Gondoljunk bele, mekkora fegyver volna az, ha irányítani tudnánk saját álmainkat amivel, bár az álmok spontaneitásának egy része megszűnne, mégis segítségével nagyobb mértékben tudnánk kontrollálni életünket. Álmok beprogramozásával a hétköznapi problémáinkra is megoldást találhatunk.
Az úgynevezett álomkontrollnak a legelső lépése – melyhez meditációs állapot szükséges – az álmaink felidézése. Mindnyájan álmodunk, csak nem mindenki képes ezek felidézésére. Annak ellenére is, hogy sokan azt vallják, ők nem álmodnak, mégis gondoljunk bele abba, hogy álmok nélkül zavar támadna érzelmeinkben, elmékben.
Ahhoz, hogy megtanuljuk álmainkat felidézni, elvalvás előtti meditációs gyakorlatban kell, hogy beprogramozzuk magunknak az emlékezés programját. Ehhez például a következő mondat beprogramozása lehet segítségünkre: emlékezni akarok, és emlékezni is fogok, mit álmodtam. Ezek után elvalváskor készítsünk elő papírt és tollat és feküdjünk le aludni, reggel pedig jegyezzük fel, mire emlékszünk.
Az emlékezés elsajátítása után a következő lépés a probléma megoldása. Elalvás előtti meditáció közben gondoljunk az adott problémára, milyen információkra van szükségünk a megoldáshoz. Fontos, hogy akarjuk megoldani a problémát és megoldása fontos legyen számunkra. Majd programozzuk be magunknak, hogy megoldást szeretnénk kapni álmainkban.
Az álmokat csak az tudja értelmezni, aki gerjesztette őket, ennél fogva, ha megfelelően beprogramozzuk magunknak álmaink megértését, akkor a jelentéséről is lehet egyfajta megérzésünk. Márpedig hangtalan tudatalattink sokszor kommunikál velünk ily módon. Gyakorlással pedig egyre jobban és jobban merünk hinni megérzéseinkben, álmainkban.