A csecsemő zavartalan fejlődésének egyik alapvető feltétele az életkornak megfelelő tartalmú alvás, pihenés. Az újszülött a nap 24órájából 20órát alszik! Az egészséges újszülött s fiatal csecsemő csak az étkezések és a tisztába tevés idején van ébren. Az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken az alvásigény, de fél éves korban is 16-18, 1éves korban 12-14óra. Ha valamilyen külső vagy belső körülmény ezt az egészséges fejlődéshez szükséges alvási időt lerövidíti, zavar jelentkezhet a csecsemő, kisded testi vagy szellemi fejlődésében.
Egyéni adottság alapján különbség mutatkozik az egészségesek között is az alvás tartamát, mélységét, szakaszosságát illetően. A fent említett időnél lényegesebben kevesebb alvás esetén azonban minden csecsemő fáradt, kedvetlen, étvágytalan, sírós, sokszor éppen éppen a túlzott fáradtság miatt nehezen alvó „ideges” lesz. E panaszokat, tüneteket nem gyógyszerekkel, hanem a csecsemő igényének megfelelő alvással lehet eredményesen megszüntetni. A kipihent csecsemő jobb étvágyú, többet mosolyog, kevesebbet sír, jobban fejlődik, kevesebbet beteg. A gyermek nyugodt alvását elősegítő körültekintő figyelem, a család alkalmazkodása mindenki számára „kamatozni” fog.
Egyre több híve van a fiatal csecsemők hason fektetésének, akik szorgalmazzák, azzal magyarázzák, ezen fektetési mód előnyét, hogy ilyen testhelyzetben fekvő csecsemők között kevesebb a „belehelés”, félrenyelés (aspiráció), s a következményes tüdőgyulladás. Előnyösnek tartják a csípőficam megelőzése, s a mérsékelt csípőízületi gyengeség gyógyulása szempontjából is, ha terpesztett, kifelé fordított lábbal, hason fekszik a csecsemő. Ellenzői bizonyos, a későbbi fiziológiás sorrendű mozgáshoz szükséges izomcsoportok erősödésének elmaradását, valamint azon aggodalmunkat hangoztatják, hogy a hason fekvő gyermek környezetével kevésbé teremt kapcsolatot, tehát szellemi fejlődésében elmaradás várható.
Sokszor nem is rajtunk múlik, hogy hogyan fekszik a csecsemő. Vannak, akik hason fekve alszanak a legédesebben, mások csak kínlódnak, sírnak mozgolódnak, nem találják helyüket, ha hasra kényszerítik őket, s a „hagyományos” hanyatt fekvő helyzetben nyugszanak meg.
A levegőzésen a szabad levegőn való tartózkodást értjük, megfelelő öltözékben az év minden szakaszában végrehajtható. Ezzel szemben a „napfürdő” csak megfelelő időben lehetséges derékig vagy teljesen lemeztelenített testtel történő napozást jelent.
A levegőzés az érett, egészséges csecsemővel, nyitott ablakon keresztül a szoba szellőztetésével jó időben már két hetes korban elkezdhetjük. A levegőzés tartamát fokozatosan emelve tavaszi-nyári-őszi időben elérhetjük azt, hogy jó idő esetén szélvédett biztonságos, félárnyékos helyen majd az egész napját szabad levegőn töltheti a csecsemő.
A világosság, a levegő, a napfény nélkülözhetetlen az élethez! Serkenti az anyagcserét, fokozza a légzőmozgást, mélyebbé, pihentetőbbé teszi az alvást, segít az angolkór s a fertőzéses betegségek megelőzésében, s a szellemi fejlődés ingereként is hat.
A réteges öltöztetés megadja a lehetőségét, hogy hőmérséklet változás esetén- akár egy séta alatt is- egy egy réteget levegyünk a csecsemőről, vagy azt visszaadjuk rá. Így elkerülhetjük a kihevülést, izzadást. Természetesen a megfázástól is óvni kell ésszerű öltöztetéssel. A rendszeresen, télen-nyáron levegőzéshez szoktatott gyermek kevesebbet beteg, ritkábban náthás, hurutos. Megfelelő öltözetben következetes szoktatással télen is, egészen -5°C-ig fél- egy órát szabad levegőn tölthet az idősebb csecsemő és kisded. Párás ködös időben legyünk kissé óvatosabbak. A napfürdőt szintén korán kb. 3hónapos korban megkezdhetjük, ha éppen olyan évszakban vagyunk, s az időjárás megengedi. Fontos a fokozatosság. Fiatal vagy fehér bőrű idősebb csecsemők bőre is érzékenyebb, könnyen nemkívánatos mértékű pírral reagál az első napozásra. Először 2-3 percig érje a napfény a lemeztelenített testrészt, majd naponta egy egy perccel emelhetjük a napfürdő idejét 10-15percre.
Nemkívánatos reakció esetén néhány napig pihentethetjük a csecsemő bőrét, s még óvatosabban kezdjük újra. A napfürdőt mindig szélvédett helyen, s nem a legtűzőbb déli napon végezzük. A kora délelőtti vagy kora délutáni órák a legalkalmasabbak.