LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A 9.- 15.század között, Kambodzsában, az akkor uralkodó khmer királyok, Angkorban építették fel fővárosaikat. Zömével fából, valamint kevésbé időtálló anyagból húzták fel házaikat, így ezek nem is maradtak meg az utókor számára, de a több mint ezer csodálatos kőtemplom, ma is ott áll az őserdőkben és a rizsföldeken elszórtan. Az impozáns templomok sokféleségét az Angkor Wat koronázza – építészeti és szellemi mestermű és a világ legnagyobb magányos vallási emlékműve.
Az ősi khmer királyok egy száműzött hindu herceg és a „kígyónő” házasságából származtatták magukat. Vallási történeteik is kapcsolódnak egy kígyómozgásszerű szent tánc mozdulataihoz is. A hinduizmust és a buddhizmust – volt amikor – egymás mellet gyakorolták, máskor meg felváltva kötelezték el magukat e két nagy indiai vallás valamelyikével.
Angkor szakrális emlékei hindu templomoknak épültek, de a 12. században a khmer királyok felvették a mahájána (északi) buddhizmust. Az uralmuk alatt épült templomokban Lokesvara, a Könyörületes Buddha gyógyító erejét imádták. Egy idő után az uralkodó követői visszatértek a hindu hithez. A buddhista szobrok arcát eltüntették vagy alakjukat átformálták, így a templomokból ismét hindu szentély lett.
A 13. században a hinduizmus vált a khmer udvar hivatalos vallásává, miközben a théráváda (déli) buddhizmus békében létezett mellette.
A 14. század vége felé a khmer királyok felvették a déli buddhizmust, aminek köszönhetően nagy iramban elkezdődött – e vallási változásnak köszönhetően -, a Khmer Birodalom pusztulása.
A hindu vallás követői, közvetlen kapcsolatot hirdettek maguk és az isteneik között. A théráváda érában azonban az istenek nem rendelkeztek mindenről, s így az uralkodók nem alapozhatták uralmukat despotikus hatalomra. Amikor Angkor ereje csökkent, ezzel párhuzamosan megerősödött – egyik vetélytársa hatalma -, Sziámé. Az 1432-es ostrom után a khmer királyok elhagyták a várost, de a környező vidék földművelői még helyben maradtak.
Egyes templomok fennmaradtak théráváda buddhizmus szentélyeiként, másokat visszahódított az erdő. A 16. századtól Angkor Wat is erősen mellőzött volt, valójában lakói sohasem hagyták el teljesen. A környező vizesárkok is némi védelmet jelentettek a dzsungeltől.
Angkor 1863-ban hívta fel magára a nyugatiak figyelmét, amikor Henri Mouhot – francia természettudós -, leírást közölt a romokról. Megkezdődtek a tudományos feltárások. Ebben javarészt nagy szerepet játszott az 1899-ben alapított École Francaise d’Extréme Orient védnöksége.
Az itt zajló kutatások jelenleg a legkorszerűbb módszereken alapszanak. Az amerikai NASA űrhajóról átfogó légi felméréseket végeztek a területről, a sydneyi egyetem és az ASPARA, az Angkorért felelős kambodzsai szervezet megbízásából. A tudósok különösen arra kíváncsiak, hogy a kiterjedt erdőirtás, amit a rizsföldek kialakítása végett műveltek, közrejátszhatott-e a súlyos árvizek létrejöttében.
Közben dolgoznak a műemlékek restaurálásán is. Helyrehozták Angkor Wat leomlott részeit és 2005-ben egy japán csoport, felújította a belső terület északi könyvtárát. Munkák folynak a Ta Prohm templomegyüttesen is, ahol több mint 100 hatalmas fa gyökerei behatoltak az épületek alapzataiba és ott hatalmas károkat okoztak.
