LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az antiszocialitásról
Az érzelmi szegénység, az az antiszocialitás nem más, mint komplex pszichológiai tünet együttes, az érzelmek kifejezésével és tudatos megélését foglalja magában, mely bizonyos egyéneknél nehézségeket és gátlásokat rejtenek. Az érzelmek nagyon fontos szerepet töltenek be az egyéniség formálásában, az egyén életében, így ezek hiányában nem is tudnánk teljes értékű életet élni, ezt nevezzük érzelmi szegénységnek. Ennek gyökerei még a gyermekkorban rejlenek, fontos része az anya-gyermek kapcsolat.
Az anticszociális viselkedés/magatartásforma a szociális munkából ismert fogalom, melyet a deviáns viselkedésből eredeztetnek, sőt kifejezett egyik formája. Az antiszociális jegyeket viselő személy magatartásában, személyes attitűdjében elüt az átlagtól, nem képes beilleszkedni a társadalom egészébe.
Egyes kutatások szerint az antiszociális személy negatív jellem, falat emel maga köré, nem tud megfelelni a normál elvárásoknak. Én személy szerint ezzel az állásponttal nem értek egyet, léteznek olyanok –művészek-, akik nem minden formában az átlag életét élik, de nem rendelkeznek ettől negatív személyiség jegyekkel, legfeljebb „enyhén” másként szemlélik a dolgokat és élik a mindennapokat.
Másfelől az antiszociálitás kialakulhat szenvedélybetegség következtében is, mint például a gyógyszerfüggőség, az alkoholizmus, vagy a játékszenvedély az én-képet is erősen torzítja, mindennel és mindenkivel szemben tarol az EGO. Keményen szembeszáll a külvilággal, sőt még a saját környezetét is eltaszítja magától.
Mint már az elején írtam az érzelmi szegénység egészen gyermekkorba nyúlik vissza. Ennek a pszichológiai kórképnek megvan az a tanulsága, hogy vigyázzunk gyermekeinkre és neveljük őket kellő érzelemmel, hiszen az első emlékek határozzák meg felnőttkori viselkedésüket, cselekedeteiket, de ami legfontosabb társadalomban betöltött szerepüket is.
