LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Személyiségzavarokról akkor beszélünk, ha az átlagtól gondolkodásban, érzésekben, kapcsolatrendszerben jelentősen eltérő az egyén személyisége. A személyiségvonások ilyenkor rugalmatlanná válnak, s az alkalmazkodást annyira nehezítik, hogy az egyén normális életvitele súlyosan nehezített. A személyiségzavaroknak több fajtája van, ebből az egyik az antiszociális személyiségzavar.
Az antiszociális személy kevés felelősséggel rendelkezik, nem törődik másokkal, hiányzik belőle a lelkiismeret. Viselkedését saját szükségletei irányítják. Az ilyen személyiségzavaros ember nem érez bűntudatot vagy lelkiismeret furdalást, ha szenvedést okoz másoknak. Jellemző rá az izgalmak, vakmerő kalandok keresése és a hazudozásra való hajlam.
Képtelenek alkalmazkodni a társadalmi normákhoz és betartani a törvényeket. Ennek következtében gyakran követnek el bűncselekményt. Nemcsak saját, de mások biztonságát is semmibe veszik. Konfliktusaikért másokat hibáztatnak. Gyakran változtatják munkahelyüket, hosszan tartó kapcsolatra képtelenek.
Gyakori, hogy az antiszociális személyiségű emberek intelligensek, vonzóak; könnyen befolyásolnak, manipulálnak másokat.
Az antiszociális személyiség kialakulásában szerepe van a biológiának ill. a nevelésnek is. A szülői felügyelet mértéke, a gyermek mindennapi élete iránti érdeklődés hiánya is hozzájárulhat e zavar kialakulásához. A biológiai és gondozási tényezők többnyire összefüggenek. Így például a méhen belüli mérgezés (drog, alkohol); a bántalmazások neuropszichológiai problémákhoz vezetnek. Az ilyen gyerek ingerlékeny, figyelmetlen, stb., ami megnehezíti a nevelést – így nagyobb a bántalmazás, elhanyagolás veszélye. Ez egy ördögi kör.
Az antiszociális személyiségzavar első jelei már a 15. életév előtt észlelhetőek. Ilyenek a gyermekkori hazudozás, lopás, csavargás, verekedés, korai alkohol vagy drogfogyasztás.
Az antiszociális személyiségzavar kezelése pszichoterápiával és gyógyszerekkel is nehéz. Nagy hangsúlyt kell tehát fektetni a megelőzésre. A megelőzés pedig a nevelésben lehetséges. A gyermeket magzati kortól óvni kell a bántalmazástól (legyen az lelki vagy fizikai). A kisgyermek ne legyen túl sokat és túl hosszú ideig egyedül. Mindig érdeklődjön a szülő a napi eseményekről (ne csak kérdezzen, figyeljen is!), így kisgyermek kortól kialakítható, hogy a gyermek elmesélje az óvodai, majd iskolai történéseket, kivel barátkozik, merre jár. A magatartászavaros, agresszív vagy beilleszkedési zavarral küzdő gyermekekre fokozott figyelmet kell szentelni. Ha szükséges, bátran kérjük szakember segítségét. Inkább feleslegesen, mint későn…
