LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Sokak szerint tévhit, hogy a szülői szerep közös élménye jelenti az igazi kapcsot a házastársak között. Ám az igazság az, hogy ekkor derül fény igazán a férfi és a nő közötti különbségekre, ugyanis mindketten másképp viszonyulnak a helyzethez.
A kutatási eredmények azt igazolták, hogy bármennyire is részt vállal az apa a baba gondozásában, az anya mégis érzékelhetően közelebb áll a kicsihez. Úgy tetszik, a nőkkel velük születik a gyermekhez való ragaszkodás, a férfiak viszont tanulás útján sajátítják el ezt az érzést. Az anyák tehát természet adta szülők, az apák viszont nem igazán tekinthetők annak.
A terhesség alatt a nőknél százszorosára emelkedik a progeszteron mennyisége, mely az utódgondozási viselkedést nagymértékben befolyásolja. A fizikai közelség, amelyről szintén tudjuk, hogy a nők erősen igénylik, alapvető jelentőségű a szülő-gyermek viszony alakulásában. Egy brit pszichológus szerint a babusgatás fontosabb része az anyaságnak, mint az etetés.
Mostanság az apák is kezdik megtanulni, mennyire fontos a pici babusgatása -, ám a kulcsszó itt a „megtanulni”. Agyuk jellemzői ugyanis nemigen teszik hajlamossá a férfiakat a szeretet efféle kinyilvánítására. Ők nem tudják „megtermelni” azt a bizonyos többlet nemi hormont, ami ehhez a képességhez szükséges. Csak annyit tehetnek, hogy szükség esetén bekapcsolják magukban, aztán meg kikapcsolják az indíttatást a tudatos gondoskodásra.
A szülői szerep mást jelent a férfinak, mint a nőnek, és ez a különbség agyuk eltérő vonásaiból fakad. A házasságok 80 százalékában válságot idéz elő az első gyermek születése. Az apa rövid idő elteltével kezdi versengésnek felfogni az új élethelyzetet. „Férfiagya” azt sugallja neki, hogy bizonyos értelemben vesztese a felesége (a pici anyja) szeretetéért folytatott „versenyben”, vagyis a kis követelődző betolakodó lejjebb taszította őt a családi ranglétrán.
A nőt azonban agya sokkal inkább ráhangolja a személyes kapcsolatokra és érzelmekre, ennélfogva többféle kapcsolatot is tud ápolni egyszerre anélkül, hogy bármelyik is „felhígulna”.
Az apai és az anyai agy különbségeit bizonyítja az is, hogy az anya jóval ügyesebben és rátermettebben látja el a szülői feladatokat, sokkal inkább észreveszi a nem verbális jelzéseket, természet adta készségei folytán jobban meg tudja adni mindazt, amire a csecsemőnek szüksége van. Ha a gyermekgondozás első hónapjaiban egyáltalán elmegy otthonról, úgy érzi, mintha lényének egy részét hagyná otthon. Ugyanakkor még a legodaadóbb apa is megkönnyebbül, ha néha-néha kiszabadul a család „igájából”.
Az apa csak akkor zökken bele a szerepébe, amikor a kisgyerek cseperedni kezd, azaz lehet vele „együtt csinálni” valamit.
Férfinak és nőnek egyaránt meg kell értenie és tudomásul kell vennie, hogy az anyai és az apai szerep közötti különbségek tulajdonképpen „biológiai szereposztásban” gyökereznek. Ha nem akarják, hogy a gyermekágy, csakúgy, mint a hitvesi ágy, a nemek közötti háborúság forrása legyen, meg kell békélniük a ténnyel.
