LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Előbb-utóbb minden pár életében eljön az a pillanat, amikor megoszthatják egymással gyermekük születésének gyönyörű élményét. Az apának ez legalább olyan örömteljes, mint az anyának. Vagy mégsem?
Ebben a kérdésben az emberek két táborra oszlanak, az egyik lelkesen támogatja a papás szülés gondolatát, míg a másik markánsan ellene ágál. Egyikről sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy neki van igaza, mert mindkét esetben számolnunk kell hátulütőkkel. Az érzelmi okokat nélkülözve (ezekkel ugyanis nem lehet vitatkozni) logikailag veszem górcső alá a kétféle hozzáállást.
Azok a férfiak, aki jelen voltak a szülésnél, nagyszerű, magasztos, visszahozhatatlan élményként írták le, és azt állítják, a kötődés köztük és párjuk között ezáltal szorosabbá vált. A gyermekhez való kötődésről nem is beszélve (íme az érzelmi ok). Ez a párok egy részénél igaz lehet, arról azonban kevesebb szó esik, hogy vannak olyan férfiak, akik ezután másképp néznek párjukra, már nem annak a csinos, vérforraló, dögös nőnek látják, mint azelőtt, és ez lapossá és unalmassá teheti a kettejük közti kapcsolatot. Akkor jönnek a szexuális problémák és a párterápia. Már ha egyáltalán eljutnak oda, mert a legtöbbször ezek a dolgok titokban maradnak, így egyáltalán nem biztos, hogy kevés párt érintenek.
A másik oldal, az apa nélküli szülés, amikor a nő egyedül szeretne szenvedni, és nem akarja, hogy ezt a szeretett férfi is lássa. Hiszen valljuk be, olyankor nem épp a legjobb formájukat adják a nők, vérvörös arccal üvöltve próbálják kipréselni magukból a gyermeket, izzadnak és a vér mennyisége sem kevés. Néhány férfi azonban ekkor kirekesztettnek érzi magát, mert ők nem ennyire gyakorlatiasan állnak hozzá a dologhoz, hanem úgy vélik, a szeretett nő azért küzd, hogy az ő gyermeküket világra segítse, ilyenformán egyenesen hős a szemükben! Pedig a valóság sokkal prózaibb. Az igazi segítséget ilyenkor a hozzáértő emberek jelentik, az apukák osztályrésze a várakozás és az örömkitörés a végén.
Bárhogyan legyen is, a nő dönt! Ne feledjük, hogy ő az, aki az egészet végigcsinálja, így a férfiaknak vajmi kevés beleszólásuk van. Ha a nő úgy érzi, lelki támogatásra van szüksége a párjától (az passzív résztvevőként másban úgysem tudna segíteni), érdemes megfontolni, de vegyük figyelembe azt is, hogy egy férfi ezt soha nem fogja átérezni, mivel biológiailag képtelen rá.
