Aranyosi Ervin: A szeretetről írom a versem
A szeretetről írom a versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz ezen a földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is a szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.
Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
– ez, mit az ember megtehet.
Életünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.
Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.
Gyógyítanánk a magányos lelket,
gyógyírként hatna a képzelet.
Szerető szívek állnának mellénk,
energiánk az égig ér,
harag és bánat elmenekülne,
látva a szeretet mennyit ér.
Nem is kell más, csak hinned benne:
amit te adsz, azt is kapod.
Engedd be most a nagyvilágot,
– tárd ki az összes ablakot.
Felejtsd el azt, ha valaki bántott,
bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.
Amíg a szeretet hajtja lelked,
legyőzhetsz minden akadályt.
Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,
alkossunk kört a föld körül!
Szeretet lánca kössön össze,
s a teremtőnk nekünk örül.
Annyian élünk itt a földön,
– senkit ne bánts, ez itt a cél!
Legyen barátod minden ember,
aki a planétánkon él.
Ne vezessen, anyagi érdek,
a szép, pénzben nem mérhető.
Jövőt építs az utókornak,
olyat, amely elérhető.
Milliárd szív, ha együtt dobban,
a földi élet szebb lehet.
Ezért hiszek e verssorokban,
amit átsző a szeretet.