Ezeket a szereket főleg a skizofrénia és a pszichotikus betegségek kezelésére használják. Ezeket második generációs, vagyis atípusos gyógyszereknek nevezzük. Az első gyógyszerek a hallucináció kezelésére az 1950-es években hozták forgalomba. Ám ezeknek rengeteg nem kívánt mellékhatások volt. A másik generáció 1970-es évektől vált elérhetővé, az első szerek között volt a clozapin, ami működött az olyan skizofréniásokon, akiknél nem hatott a kezelés, de súlyos vérképeltéréseket okozott, így egy időre nem is alkalmazták a gyógyszert. Helyét a 90-es évektől a risperidon, a olanzapin, illetve a quetiapin vette át, majd 2000-től az ziprazidon és az aripiprazol is forgalomba került.
Hogyan is hatnak ezek a gyógyszerek?
A fő hírvivő molekulák az idegsejti kommunikációnál a dopamin és a szerotonin. Ezeken a receptorokon fejtik ki hatásukat az atípusú szerek, a régi szerek kizárólag gátló hatásokkal bírtak, az új típusú szerek már serkentő hatással is jellemezhetők.
Milyen betegség esetén használhatóak?
Minden olyan mentális betegségre használhatóak, amik hallucinációt és téveszméket okoz.
Mellékhatások: Fontos eredmény, hogy sokkal kevesebb mellékhatással bírnak, mint az első generációs szerek. Okozhat járás- vagy beszédzavart, vérképzőszervi eltéréseket (ezért fontos alkalmazása során a vérkép gyakori ellenőrzése), inzulin rezisztencia, majd abból következően cukorbetegség. Sokan vitatják, a mellékhatások. Sokak szerint a mai gyógyszerek is rengeteg mellékhatást okoznak, és több bajt okoznak, mint hogy gyógyítanának.