LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az autizmus olyan magatartásforma, amelynél a gyermek teljességgel képtelen kapcsolatot teremteni másokkal, beleértve a szüleit is. Az autisztikus gyermek sajátságos elszigeteltségben él. Előfordul, hogy nem hallja, amit mondanak neki, pedig nem süket. Gyakran egyáltalán nem beszél, vagy szokatlan módon fejezi ki magát. Utólag emlékeznek a szülők vissza arra, hogy gyermekük nem volt „aranyos” kisbaba, ritkán vagy sosem mosolygott, s nem nyújtogatta karját szüleinek, hogy vegyék fel.
Amióta 1943-ban az első ismertetés megjelent e ritka rendellenességről, számos elmélet született arról, mi idézi elő. Ma már világos, hogy nem szülői magatartás, s nem is környezeti hatások. Az autizmust többnyire csak akkor fedezik fel, amikor már világossá vált, hogy a beszédkészség – ha egyáltalán kialakult – nem fejlődött ki normális időben. Addigra a szülő már nyilván észreveszi, hogy gyermeke túlzottan magába fordul, és órákon át egyedül játszik. Igen gyakran viselkedésbeli rítusokat, kényszercselekvéseket végez. Például mindig ugyanabban a sorrendben nyúl bizonyos tárgyakhoz, vagy hosszasan ide-oda himbálja magát. E szertartások erőszakos félbeszakítása súlyos dührohamhoz vezethet. Egész viselkedése jelzi, hogy irtózik a változásoktól. Némelyik autisztikus gyermek fokozottan érdeklődik egyes tárgyak iránt, szüntelenül tanulmányozza saját keze és ujja mozdulatait, vagy különféle tárgyak felületét dörzsölgeti, mintha felbecsülné azok anyagát.
Tünetek
• Magába zárkózás.
• Hallási rendellenességek.
• Mások tekintetének kerülése.
• Ismétlődő viselkedésformák, kényszertevékenységek.
• Fájdalommal szembeni érzéketlenség.
Mi a teendő?
Autisztikus gyermekeket kiskoruktól fogva speciális iskolába kell járatni, és amennyiben a szülők nem tudnak otthoni kezelést biztosítani számukra és mód van rá, bennlakásos gyógyintézetben kívánatos elhelyezni őket. A kutatók számos különböző gyógymóddal kísérleteztek, de egyik sem hozott megnyugtató eredményt. Az intenzív pszichoterápiai kezelés sem felelt meg a várakozásnak, nyugtatószerek alkalmazása csupán az agresszív magatartás fékezésére szolgái. A viselkedésterápia és – jobb kifejezés híján – „maga mellett tartó” terápia (utóbbinál arra biztatják a szülőt, hogy tartsa a lehető legtovább szorosan maga mellett gyermekét) hasznosnak mutatkozott.
Ne feledjük azonban, hogy mindenfajta gyógymódot csakis e tudományág szakembereinek kell előírniuk és ellenőrizniük.
