LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az abortusz nem igazán alkalmas születés szabályozásra, mert minden esetben megviseli az asszonyokat, még ha most már humánusan altatnak is a műtét alatt.
Eszter tizennyolc éves korában szülte nagyobbik gyermekét, éppen a születésnapján. Azt hitte, égi ajándék ez, hiszen már rengeteg csalódáson esett túl anyai részről hivatása megakadályozása mellett. Így került sor gyermekfejjel a férjhez menésre, bár soha nem készült rá, nem álmodozott a szerelemről sem.
A gyerek három hónapos volt, amikor ismét teherbe esett, miután a fogamzásgátló tabletta szedését abbahagyta, mert nem volt jó a szervezetének. Szinte napra pontosan tudta, december 31-én esett teherbe, hogy a kisebbik gyermek is hetedikén fog megszületni. Volt férjét is ő tartotta, fizetését elmulatta pár nap alatt, csak hazajárt a készre. Egyetlen esetben került ismét közeli kapcsolatba vele, s ismét teherbe esett. Ekkor húsz éves volt. Úgy döntött, nem szül több gyereket, mert az apjuk tudomást sem vett a létezésükről. Mindig mondogatta magának: – Mi lesz veled, Eszterke?
Egy bizottság elé kellett mennie, ahol ráüvöltöttek az orvosok és mindenáron be akarták magyarázni, s így is jegyzőkönyvezték, hogy ő volt a hibás a teherbe esés miatt, holott ismét egy másik fogamzásgátlót hagyatott abba a körzeti nőgyógyász, más védekezési módot nem ajánlott helyette.
Aznap, mikor a műtét történt, iszonyatosan félt, szemei nagyra tágultak. A megyeszékhelyről odarendelt főorvos nem engedélyezte az altatást. Nem tudta, mire vállalkozott. Megvizsgálták többször is egymás után, még az orvostan hallgatók is. Kapott egy fájdalomcsillapítót. Ennyi volt az érzéstelenítő. A fiatal műtőorvos látta, nagyon fél, ezért beadott még egy injekciót, majd felfektették az ágyra, kikötötték a lábait és kezeit. Soha nem gondolta volna, hogy van a szenvedésnek tetőfoka is. A szülés fájdalma megkönnyebbüléssel végződött, de ennek az iszonyatnak, hogy elevenen húzzák ki belőle a magzatot, úgy érezte, az egész bensőjét kiürítik, nem lehet szavakat adni.
Mivel már három hónapos volt, nem engedték, csak este haza. Volt férjét nem érdekelte, mi van vele, egyedül kellett viselnem nemcsak a háztartás, minden következményét, ami egyszemélyben vele történt, hiszen társa nem volt sem jóban, sem bajban. Egyedül ment haza este, másnap ugyanúgy folytatta a munkáját mintha semmi sem történt volna. Hordta a vizet teli vödrökkel a mosáshoz az albérleti lakásban, de valami összetört benne. Nem tudta, a szíve fájdalma ez, az egyedüllét, vagy az anyaság megcsúfolása.
Ezek után lefogyott teljesen, cipelte a fájdalmat magával hosszú éveken keresztül, de nem bánta meg, hogy elvetette a harmadikat, hiszen a gyerekeket fel is kell valakinek nevelni.
Mindenkinek azt tanácsolta, hogy a párválasztáskor legyen óvatos, csak olyan apatipust válasszon, akivel minden csodálatos, aki együtt van vele jóban, rosszban, akiben megbízhat, akire számíthat. Az abortusz nem megoldás. Meg kell várni az igazi szerelmet, s érett fejjel készülni a családalapításra. Ő nem készült rá, a körülmények kényszerítették férjhez, de vállalta a felelősséget gyermekfejjel, mert egyedül rá számíthattak a gyerekei, nem volt másuk rajta kívül.
Most már altatásban végzik az abortuszt, mondhatni, nem érez semmit az anya, de az biztos, hogy a szíve mélyén érzi és tudja, hogy életet készül kioltani, mégis az abortuszra szükség van, ezt mutatják az erőszakosságok, mert melyik anya képes felnevelni azt a gyereket, aki egy brutális férfitől született, mert megerőszakolta? Nagyon nagy embernek kell lennie, hogy elfojtsa az ellenszenvét, hogy soha ne éreztesse a gyerekkel, milyenek voltak a fogantatási körülményei, arról nem beszélve, hogyha az apja durva természetét örökli, az egész életét tönkreteheti miatta. Vannak olyan okok, melyek engedélyezik emberségből az abortuszt, egyik ilyen a betegség. Most már minden betegséget ki lehet szűrni, meg lehet előzni, hogy beteg gyerek szülessen a világra, ami nem jó sem az anyának, sem a gyereknek, egy életnyi szenvedésre ítélve.
A női alárendeltség fogalma megszűnőben van, mégis, míg tárgyként tekintenek a primitív férfiak rájuk, addig fennáll a veszélye annak, hogy szexuálisan kihasználják, tönkre tegyék a lányokat, asszonyokat, akiknek más megoldás nem marad, csak az abortusz minden következményével együtt.
