LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kereskedelmi bankok a vállalkozói ügyfélkört adósminősítési szabályzatukban, az aktív bankműveletek szabályzatában vagy egyéb belső szabályzatokban rögzítettek szerint minősítik. E szabályok tartalmazzák többek között a szegmentálási elveket, az adósminősítési rendszerben az alapminősítés mutatóit, azok kiszámítási módját, a pénzügyi mutatók értéktartományait és az értéktartományok után adható pontszámokat. Ezek a minősítést biztosító információk az ügyfélkör számára nem adhatók meg. Az ügyfélre csak a minősítés eredménye tartozik, aminek alapján elutasításra vagy befogadásra kerül hitelkérelme. A vállalati adósminősítést a törvény is előírja a bankok számára.
Az 1990-es évek elejétől kezdődően a banki kockázatvállalás állami szabályozására is sor került. A szabályozás nem vállalja át a pénzügyi intézményektől a tevékenységükben rejlő kockázatok fedezését, csupán arra törekszik, hogy a pusztán piaci hatásokra hagyatkozó üzletvitel kockázatvállalási szélsőségeit mérsékelje, növelve ezzel a banki ügyfelek biztonságát. A kockázatok fedezésének módja a megfelelőnek ítélt tőke előírása és olyan működési szabályok kialakítása, melyeknél nyomon követhető a felvállalt kockázatok nagysága.
Magyarországon 1993-tól kezdve minden bank kialakított valamilyen belső minősítési rendszert. A Hitelintézeti törvény kibővült a Bázel II.-höz kapcsolódó előírásokkal, emellett új kormányrendeletek is születtek. Célja, hogy olyan sztenderdeket és ajánlásokat fogalmazzon meg a bankok működésével kapcsolatban, amit azután a nemzeti szabályozó-, és felügyeleti hatóságok beépítenek a saját szabályozási rendszerükbe.
A bázeli előírásokhoz történő alkalmazkodás során a már meglévő rendszereket kellett átalakítani úgy, hogy meghatározható legyen, hogy egy adott kockázati kategóriába tartozó ügyfél esetén mennyi lesz konkrétan (százalékos vagy együtthatós formában) a mulasztási esemény bekövetkezésének valószínűsége.
