LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ember a történelmi fejlődés folyamatában létrehozott tárgyi világ elsajátításán keresztül tanul meg gondolkodni. Éppen ezért az egyén – képletesen szólva – nemcsak a saját személyes történelmét hordja mindig és mindenütt magával, hanem az egész emberiség történelmét is.
A valóság emberi visszatükrözésének megfejtését tehát nem elégséges pusztán ennek fiziológiájában keresnünk, hanem figyelembe kell vennünk azt a társadalmi létet is, amely arra készteti az agyat, hogy a különböző feltételek között különbözőképp érezzen és gondolkodjék, amely a különböző történelmi korokban a gondolatnak más és más irányt szab. Éppen az ember társadalmi életmódja volt az, ami központi idegrendszerét, agyát állandóan egy meghatározott irányban való működésre kényszerítette, és ezáltal kialakította azt az agyi struktúrát, amely szükséges a tudat termeléséhez.
Általában a szelleminek az anyagitól, a pszichikusnak a fiziológiaitól való függését szokás hangsúlyozni. A pszichikus és fiziológiai viszonya azonban nem egyoldalú: a pszichikum fiziológiai alapját, a magasabb rendű idegműködés irányát nemcsak neurofiziológiai, hanem a lét törvényeit reprodukáló pszichológiai törvényszerűségek is determinálják. Fejlődése során a tudat mint az agy funkciója át is strukturálta, és sajátosan emberi jellegűvé változtatta az agyat. Az önmagában vett agy mint tisztán
természeti termék még nem képes emberi módon gondolkodni. Csak akkor és azáltal válik a tudat szervévé, hogy hordozója, az ember bekapcsolódik a társadalmi élet folyamába, olyan feltételek közé kerül, amelyek agyát a történelmileg kialakított kultúra nedveivel táplálják, és a társadalmi élet logikája által megszabott irányban való működésre késztetik. Mind a tudat tartalmát, mind a gondolkodás logikáját, mind pedig azokat az agyi idegkapcsolatokat, amelyek éppen ennek a tartalomnak és logikának a termelését hordozzák, elsődlegesen az ember társadalmi léte határozza meg. Csak mindezen feladatok teljesítése során válik az agy a tudat szervévé.
