Az alkotásban számos társadalmi, valamint személyes tényező játszik szerepet, többek között a szóban forgó személyiség pszichikus tulajdonságai: jelleme, akaratereje, találékonysága, szenvedélye, tapasztalata, intellektusa, eszessége, fantáziája, intuíciója stb. Az alkotás fontos előfeltétele az új eszmék iránti fogékonyság, továbbá a problémák meglátásának és megfogalmazásának képessége, a magatartás és ítélkezés függetlensége, és ezzel egyidejűleg a korábbi nézetek feladására való készség, a kritikai szellem, a bátorság és türelmesség. Lényeges szubjektív feltételei közé szokták még sorolni a kitartást, a szellemi munka szabályos és ritmikus megszervezésének képességét. „Az egésznek az a titka, hogy minden nap és akkurátusan dolgoztam. Ebben a vonatkozásban vasakaratom van, és amikor nincs különösebb kedvem a munkához, akkor is tudom kényszeríteni magam arra, hogy leküzdjem ezt az idegenkedést és belefeledkezzek a dologba.”. Természetesen a tudós vagy művész alkotó tevékenységét nem vizsgálhatjuk a környező világgal, a többi emberrel való reális kapcsolataitól elszigetelten, hiszen ezek rávezethetik a probléma megfelelő megoldására vagy nem-szerencsés gondolatmeneteinek bírálatával segíthetnek neki. Az alkotás szubjektuma a már létrehozott kultúra kiterjedt hálózatához kapcsolódik, amely könyvek, tanulmányok, a„levegőben” lógó eszmék alakjában egzisztál. Mindez hatást gyakorol problémaválasztására, gondolkodásának jellegére, hangulatára stb.
Az alkotás folyamatát nemcsak az objektív szituáció határozza meg, amely megköveteli valamely feladat megoldását és szembesíti az embert ennek szükségességével vagy kívánatosságával, hanem – a személyiség motivációs szférájának alakjában – szubjektív tényezők is. Méghozzá a külső motiváció csak a belső közvetítésén keresztül válhat az alkotó tevékenység motorjává, minthogy a külső motívumokként fellépő előnyökre (hírnév, pénz, karrier stb.).
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány