Az alkotás kezdeti szakaszaiban a tudatalatti, az intuíció van túlsúlyban, végső stádiumaiban viszont a tudatosult, logikus gondolkodás. Az alkotó jellegű gondolati munkát többek között az ellentmondások megoldása jellemzi: az új létrehozása elkerülhetetlenül a régi tagadásához kapcsolódik. Az alkotás folyamata egymást törvényszerűen követő operációk láncolata: a feladat felállítása, a végeredmény előrelátása, az ellentmondás felkutatása, s végül ennek megoldása. Gyakran éppen olyan helyzetekben születnek felfedezések, amikor paradox, váratlan tények, a törvényszerűtől való, különösen érdekesnek tűnő eltérések mintegy „sarokba szorítják” a kutatót. Ezek vizsgálata vezet általában új törvényszerűségek felfedezéséhez. A tagadás tiszta, friss levegőt hozó zivatara, szemmel láthatólag, szükséges mozzanata az alkotásnak.
Felfedezést tenni nemcsak azt jelenti, hogy egy új tényre találunk rá, hanem azt is, hogy helyesen állapítjuk meg helyét az elmélet rendszerében. Ha az új tények ellentmondásba kerülnek a fennálló elmélettel, a gondolkodás logikája valamiféle utakon megoldja ezt az ellentmondást.
Amikor a paradoxont már felismertük, kialakul a munkahipotézis, amely megmagyarázza s ezáltal ki is küszöböli azt. A hipotézist kísérletek útján ellenőrizzük. Az éter eszméje hosszú időn keresztül uralkodott a fizikai világ
felfogásban. Michelson nevéhez fűződik az a felfedezés, amelyik leleplezte” e fogalomalkotás helytelenségét. Ha a fény a mozdulatlan éterben terjed, és a Föld is ebben kering, akkor két fénysugárnak – melyek közül az egyik a föld mozgásával azonos, a másik ezzel ellentett irányban halad – a Földhöz viszonyított sebessége is szükségképpen különbözik.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány