LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az antahkarana a híd a bolygók, a naprendszerek és a világegyetemek világai között.
A lelkünk nagy, tüzes erőörvény, amely a fizikai síkon nőként vagy férfiként tükröződik vissza az új és új inkarnációkban. És ez az, amik vagyunk; ezeknek a tüzes erőknek a visszatükröződése. Éppen ezért az antahkarana hídja, amelyet a lélekhez, majd végül a szellemhez való visszatérés ösvényeként építünk, egyben az az út is, amelyen ezek az erők szembeáramolhatnak velünk. Ennek hatására fejlődni tud az emlékezetünk, az intuíciónk és a teremtő akaratunk, és egyre inkább lehetőséget kapunk arra, hogy jövendő beavatottként éljünk.
Tudjuk, hogy a lélekfény, egy még nagyobb fényen belül. Tűz egy nagyobb tűzben, és az, aki felveszi a kapcsolatot a lelkével, megérti, hogy ő maga is, egy nagyobb tűzön belül, isteni tűz.
A hazánk a határtalan tér. Oda nemcsak később fogunk eljutni, hanem valójában már most is ott vagyunk. Nemcsak elszakíthatatlan láncszemekkel kapcsolódunk a végtelenség igazi szívéhez, hanem mi magunk is ez a szív vagyunk. Ez a halk, keskeny ösvény, amelyről az ókor filozófusai azt tanították, hogy ez a belső spirituális Én ösvénye.
Milyen sok tanár hagyta már hátra számunkra az üzenetet, hogy az élet végtelen, hogy nincs kezdet és nincs vég, és hogy a világegyetem egyáltalán nem különbözik egy embertől. Hogyan is különbözhetne, hiszen az ember csakis azt tudja kifejezésre juttatni, amit a világegyetem törvényként megtestesít. Az ember egy rész, a világegyetem az egész.
Évezredeken keresztül közvetítették a régi misztériumiskolák a tanokat, és magasan fejlett misztikusok iskolázták a tudásunkat. Helena Petrovna Blavatsky egy volt közülük a XIX. század utolsó részében. Az ő feladata, előjoga és felelőssége volt, hogy ebben az időben több tudást adjon a világnak, mint annak előtte bármikor. Mert a tanok nyilvános és nyomtatott formáját nem ismerte eddig a történelem, és semmit, ami összehasonlítható lenne H. P. Blavatsky „Titkos tanok” című művével. H. P. Blavatsky spirituális tana felmutatja azt a közös forrást, amelyből valamennyi világvallás és filozófia kiindult.
