LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
1941. december 22-én Churchill és Roosevelt washingtoni tanácskozásán meghozták a második világháború egyik legfontosabb döntését. E szerint – tekintet nélkül a Távol-Keleten, a Csendes-óceánon várható veszteségekre és Japán területi nyereségére – minden lényeges hadfelszerelési cikk szállításában az elsőbbség Európát illeti. Először Hitlert kell legyőzni, mert ha Anglia és a Szovjetunió alulmarad a nácikkal szemben, akkor Hitler és a japán militaristák szövetsége ellen az Egyesült Államok egyedül nem tudja megvívni a harcot.
Nem sokkal az Egyesült Államok hadbalépése után, 1942. január 1-jén jelent meg az Egyesült Nemzeteknek az Atlanti Charta elvein alapuló deklarációja, melyet Anglián, az Egyesült Államokon, a Szovjetunión és a Japán által megtámadott Kínán kívül még 22 hadviselő ország kormánya írt alá. Ezzel a három nagyhatalom szövetsége világméretű koalícióvá szélesedett.
A háborúban 61 ország, a föld lakosságának 80%-a vett részt, és hosszabb-rövidebb időre 40 állam területe vált hadszíntérré.
Német támadás a keleti fronton 1942-ben
A németek terve az volt, hogy elfoglalják északon Leningrádot, s miközben középen passzívan védekeznek, a győzelmet délen csikarják ki. Minden erőt oda összpontosítva el kell foglalni a Donyec-medencét, eljutni a Donhoz, harapófogószerű támadással megszerezni Sztálingrádot, és végül birtokba venni a Kaukázust és a bakui olajmezőket – ezek az 1942-es nagy nyári offenzíva céljai. Mintegy 230 hadosztály, a németek mellett olasz,román, finn, szlovák és magyar csapatok vettek részt a hadműveletekben.
Sztálin úgy vélekedett, hogy Hitler célja ismét Moszkva elfoglalása lesz. Ezért a déli és délnyugati frontszakaszon, ahol a németek hatalmas támadó haderőt összpontosítottak, a szovjet hadsereg nem rendelkezett tartalékokkal. A Szovjetunió elleni támadást követő fejlemények nyomán sokak számára úgy tűnt: Hitler most is győzni fog. Hiszen 1942 novemberéig 1 millió 800 ezer km’ területet foglalt el, mintegy 80 millió lakossal. Mégis: a keleti hadjárat Hitler és vezérkara számára a meglepetések háborúja volt. 200 szovjet hadosztályra számítottak, de már eddig 360-nal találták szembe magukat. Teljes mértékben csalódtak abban a várakozásukban is, hogy a szovjet társadalmi és gazdasági rendszer már az első csapások alatt összeomlik. Csodálkozva észlelték, hogy itt nem következett be pszichológiai bénultság az államvezetésben és a lakosság zömében. Hitlerék nem számítottak arra, hogy a számukra elérhetetlen keleti területeken létezik már egy olyan ipari bázis, amely az európai területek nagy részének elvesztése után is képes ellátni a hadsereg szükségleteit. Nem számítottak arra sem, hogy tömeges partizánharc bontakozik ki frontjuk hátában.
