LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az őse az Alpokban, ott is elsősorban az Appenzell kantonban használt parasztkutyafajta. A svájci kutyafajták tenyészésének meghatározó alakja, Dr. Albert Heim 1914-ben leírta az appenzelli hegyi pásztor első standardját.
Megjelenése:
Erőteljes, közép termetű pásztorkutya. A feje enyhén ék alakú. A lelógó fülei háromszög alakúak, magasan tűzöttek, végük enyhén lekerekített. A kicsi szemei mandulavágásúak, színe a barna különböző árnyalatai. Az orra egyenes, a színe a szőrzet színével harmonizál. A közép hosszú nyaka erőteljes. A háta izmos, egyenes. A hasa enyhén felhúzott. Izmos rövid ágyék. A lábai erőteljesek, izmosak, hosszúak, a mancsok kerekek. A közepes hosszúságú magasan tűzött farka dús, a hátára kunkorítja.
Szőrzete sima, félhosszú, a testhez simul. A sűrű fedőszőre fényes. Az aljszőrzet sűrű, színe fekete, barna vagy szürke lehet. A mintázata: az alapszín fekete vagy havanna barna melyeken szimmetrikus rozsdabarna és fehér jegyek (foltok) láthatók. A fejen, a négy mancsán és farkán fehér folt található.
Természete:
Nagyon temperamentumos munka kutya, a társaihoz ragaszkodó, az idegenekkel szemben viszont bizalmatlan. Ugatós fajta. Kiváló házőrző, emellett még ma is használják pásztorkutyaként és újabban vakvezetőként, sőt lavina mentőkutyaként is alkalmazzák. Könnyen tanítható, és szeret is tanulni, játékos, így gyermek mellé is ajánlott. Bár a mozgás igénye nagy, kiegyensúlyozott, nyugodt fajta. A tartását ennek ellenére csak annak ajánlott, aki magabiztos és határozott, mivel eléggé önálló jellemű fajta.
