Az egyéni tudat individuális, egyedi jelenség. Egy meghatározott, konkrét személyiséghez tartozik, bár működésének általános normáit és törvényeit tekintve nem neki van alávetve. Az egyéni tudat társadalmilag szervezett. Az egyes ember gondolatai állandóan érintkeznek mások gondolataival, és fokozatosan lecsiszolódnak rajtuk, akár egy kavics a tengerparton.
Az egyéni tudat mint pszichikus folyamat együtt születik, fejlődik és pusztul el az adott személlyel. Minden egyes individuum életútjának megismételhetetlen vonásai, neveltetésének sajátosságai, az őt ért különböző politikai és ideológiai hatások jutnak benne kifejezésre. Éppen az egyéni fejlődés menetének specifikus sajátosságai határozzák meg – amennyiben a többi feltétel azonos – a szóban forgó ember szellemi világának a többi személyiség szellemi világától való eltérését, éppen az teremti meg az emberi egyéniségek oly sok színű változatosságát.
De a tudat nem csupán mint individuális, személyi adottság, mint az agy tulajdonsága létezik, nemcsak aktuális szubjektív folyamatként adott. El is tárgyiasul, és így személyfeletti létezésre tesz szert – az anyagi és szellemi kultúra rendszerében, a társadalmi tudatformákban, a nyelvben, a tudományban és filozófiában, a műalkotásokban, a politikai, jogi és erkölcsi tudat formáiban, a mondákban, a népi bölcsesség és éleselméjűség kincsestárában. Az egyéni tudat a maga valóságos létezésében állandó kapcsolatban áll ezzel az objektív világgal, a szellemi kultúra világával, a társadalmi tudattal. A társadalmi tudat pedig, sajátos létmódja szerint, mintegy a szervezet és külvilág között, a valóság e két szférájának határán lokalizálódik. Ha az egyéni tudat az egyes ember szellemi világát jelenti, a társadalmi tudat a társadalom szellemi életét, az emberiség, a nép, az osztály történelmi fejlődésének eszmei aspektusát.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány