A mi gyermekünk más, mint a többi; különálló egyéniség. Akárhány könyvet elolvasunk, egyikből sem fogjuk megtudni, hogy ő milyen. Nekünk kell felfedeznünk lépésről lépésre úgy, hogy gondosan szemmel tartjuk, figyelmünket egyetlen apró jel sem kerüli el. A szülő egyik legfontosabb feladata, hogy segítse gyermeke egyéniségét kibontakozni. Az ismerkedés gyermekünkkel olyan, mintha nagyon lassan olvasnánk egy izgalmas regényt. Fokozatosan tapasztaljuk, hogy szelíd, gyengéd bánásmódot igényel-e, vagy bánhatunk vele egy kicsit bátrabban is. Megfigyelhetjük van-e humorérzéke, élvezi-e a tréfát, szívesen vesz-e részt közösségi tevékenységben, vagy inkább a magányt igényli. Több hét is beletelik, mire megtanuljuk, hogyan viselkedik gyermekünk, amikor jól érzi magát. Amíg eljutunk eddig, sokszor fog el az aggodalom, nem beteg-e. Egy-két hónapig is eltart, mire pontosan meg tudjuk állapítani, mikor miért sír, és hogy nyugtalan vagy nyugodt baba lesz-e. De nem kell aggódni; fokozatosan megismerjük a baba összes tulajdonságát: gyorsan vagy lassan eszik, aluszékony vagy virgonc, szereti-e a babusgatást vagy sem. Ahogy egyre jobban megismerjük a babát, életrendjét is módosítanunk kell az igényeinek megfelelően. Az általános elfogadott vélemény szerint az a jó kisbaba, aki keveset sír, könnyen megnyugszik, sokat alszik. Az első hetekben a mamának és a babának össze kell szokniuk. Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket abból, hogyan viselkedik a baba eleinte. Nem tudatosan reagál a külső hatásokra, megnyilvánulhatnak nála olyan tendenciák, amelyek egy-két hónap múlva nyomtalanul eltűnnek.