LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az igazi egyenrangúság nem pusztán elhatározás kérdése. Vannak bizonyos feltételei, amelyek nélkül nem teremthető meg sem a házasságban, sem attól függetlenül. E feltételek közül a nő gazdasági, szexuális és kulturális szabadsága tűnik ma a legfontosabbnak. Természetesen a férfi szabadságára is szükség van, de ez többé-kevésbé eddig is megvolt a házasságban, teljesebbé pedig csak a nő szabadságával együtt válhat.
A szabadság említett három oldala szorosan összefügg egymással, s önmagában egyik sem elegendő a teljes egyenrangúság biztosításához. A gazdasági szabadság önálló jövedelmet, anyagi függetlenséget jelent; a szexuális szabadság a nemi kapcsolatok és a gyermekvállalás önkéntességét; a kulturális szabadság pedig elsősorban a tanulás, a szakképzettség szerzés és továbbképzés férfiakéval azonos lehetőségeit. Mindhárom tényező megléte vagy hiánya messzemenően befolyásolja a másik kettőt, s csak együttes megvalósításuk teszi lehetővé – sőt lényegében szükségszerűvé – az egyenrangú házastársi kapcsolatot.
A nők gazdasági szabadsága nálunk ma már jórészt megvalósult, mivel a keresőképes nők túlnyomó többsége önálló jövedelemmel rendelkezik, s ez megközelíti (ha még nem is éri el) az azonos munkakörben dolgozó férfiakét. Csakhogy a különböző munkakörök még távolról sem oszlanak meg egyenlő arányban; vannak jellegzetes „férfi pályák” és „női pályák”, s az előbbieken a jövedelmek általában jóval magasabbak. Ez összefügg azzal, hogy a nők szakképzettség, iskolázottság szempontjából ma még alacsonyabb szinten vannak, kevesebb lehetőséggel rendelkeznek, s azzal is, hogy nemcsak a szülés, hanem a gyermekgondozás és a háztartás is jórészt az ő vállukat nyomja.
A szexuális szabadság főleg annyiban került közelebb a megvalósuláshoz, hogy ma már mindenki számára hozzáférhető a megbízható fogamzásgátlás, így nem kell félni a nem kívánt terhességtől. Csakhogy- nagyrészt a képzettségbeli és kulturális hiányosságok miatt – sok nő még nem tanult meg élni a lehetőségekkel.
A nők kulturális szabadságát a házasság még ma is inkább akadályozza, mint elősegíti. Amíg nem megy férjhez, a nő tanulhat, eljárhat színházba, hangversenyre stb. Asszony korában azonban sok kulturális élményről, esetleg a továbbtanulásról is le kell mondania a férje vagy a gyerekei miatt – legalábbis többnyire elfogadja, hogy ezt kell tennie. Előfordul, bár egyre ritkábban, hogy férje kívánságára még a munkáját, hivatását is föladja, és csak az otthonának, gyermekeinek él. Pedig a kulturális fejlődés és önmegvalósítás lehetőségeinek kényszerű vagy önkéntes beszűkítése épp attól fosztja meg a nőt, amiért az áldozatokat vállalja: hogy férjének egyenrangú, megbecsült társa legyen.
