Az egyik rászokik, a másik nem

Bizonyos fiziológiai és személyiségbeli jellegzetességek egyes embereket hajlamosabbá tesznek arra, hogy alkoholistává váljanak – vélik amerikai kutatók.
Az alkoholbeteget nagyon nehéz meggyógyítani (az esetek nagy részében nem is lehet), hiszen a legtöbb páciens a függőségnek olyan fokán kerül a leszoktató, elvonó programokba, amikor már nem lehet tartós eredményt elérni. Így a terápiába fektetett energia és pénz nagy része kárba vész.
Kézenfekvő tehát a következtetés, hogy a megelőzésre célszerű törekedni, megakadályozva ezzel, hogy végzetes és végleges függőség alakuljon ki. Ám ehhez azt kell tudni, kik a veszélyeztetettek, mert nem mindenkinél azonos a kockázat. Vannak, akik már néhány hónapos rendszeres italozás után visszafordíthatatlanul az alkohol rabjai lesznek, másoknál esetleg egy évtizedig is eltarthat, mire kialakul a kóros kötődés.
Egy kaliforniai egyetem pszichológusai évekig vizsgálták azon ízlésbeli és pszichológiai vonásokat, amelyek megléte esetén az átlagosnál nagyobb az alkoholizmus kialakulásának esélye. Kiderült számukra, hogy az édesszájúak körében lényegesen magasabb az alkoholfüggők aránya. Kísérleteik másik irányultsága a személyiségjegyek és az italok közötti összefüggés megfigyelése volt. Egészséges és alkoholista férfiak személyiségtesztjeinek értékelésekor kiderült, hogy az utóbbiak jól leplezett szorongásokat és megalapozatlan félelmeket hurcolnak magukkal, miközben izgalmas és ismeretlen élményekre vágynak.
A kísérleti eredmények nyomán alig vitatható, hogy nem csak a véletlenen múlik, kiből lesz az alkohol rabja, és mivel magyarázható , hogy a többség a csábító kínálat ellenére sem válik italfüggővé.