LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Egyiptom történelmét szervesen átjárja a halál misztériuma. Az ókori egyiptomiak hite szerint az ember különböző elemekből tevődik össze. A halállal ezek az elemek szétszóródnak és újra össze kell rendezni őket, hogy a létezés a túlvilágon is folytatódhasson. Az egyik rész a test, a másik a szellem, az ún. ka.
Az egyiptomiak meg voltak győződve arról, hogy halottaik tovább élnek a számukra emelt sírhelyeken, és minél pompásabb és fényűzőbb ez a sír, annál kényelmesebb lesz a túlvilági élet az elhunytak számára.
A szegényebbek testét nem konzerválták és csupán egyszerű sírgödrökbe temették őket. Azok az alattvalók, akik életükben hűen szolgálták a fáraót, abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy díszes szarkofágot ajánlott fel nekik az ő uruk.
A fejlett orvostudománynak is köszönhető, hogy az ókori egyiptomiak tisztában voltak vele, hogy először a belső szervek indulnak bomlásnak, ezért a holttest konzerválása során először ezeket távolították el. Eleinte nátronnal vonták be a testet, mely kiszárította azt, és így pólyálták be.
Az idő előrehaladtával a balzsamozás technikája sokat fejlődött. Gyantával és lenvászonnal tömték ki a tetemeket, a bepólyáláshoz használt vásznakat pedig gyantába áztatták először, hogy a halott vonásai alakíthatóak legyenek.
A későbbiekben az agyat és a hasüregi szerveket eltávolították, majd a bőr és a hús alá iszapos agyagot fecskendeztek, így a bőr újra feszes lett. Gyakran adtak parókát a halottra, szemét pedig műszemmel helyettesítették.
A temetési szertartás része volt a „száj megnyitása”, amikor a papok újból megadták az elhunytnak az érzékelés képességét.
A sírba kozmetikumokat, ételt, italt helyeztek, hogy a halott semmiben ne szenvedjen hiányt.
A temetés végeztével nem értek véget a rituálék. Rendszeresen ajándékokkal kellett a sírhoz járulni, ételt és italt juttatni be a rejtett nyílásokon, hiszen ez a sírbolt szolgált végső otthonául a halottnak.
