LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Egyiptom Kr. e. 2955
A görög eredetű Egyiptom szó jelentése: „a Nílus ajándéka”. Egyiptomi vallásnak a régi Egyiptom lakosságának a vallását nevezik, amely Kr. e. 2955-től, a két birodalom, Felső- és Alsó Egyiptom, azaz a Nílus völgye és a Nílus deltája egyesítésétől a római uralom végéig, Kr. u. 395-ig tartott.
Az egyiptomi vallás istennőinek és isteneinek a világa rendkívül összetett, bár végső soron teljesen rendezett egységet alkot. Az egyiptomiak két nagy istencsoportot tiszteltek: a hatalmas, kozmikus isteneket, és az élet különböző területeiért felelős istenségeket.
Ré napisten tiszteletének a központja a szent város, Heliopolisz (görög szó, jelentése: Napváros). Ozirisz a Hold istene, a napisten éjszakai megjelenési formája, és egyúttal a halottak birodalmának az istene is. Ízisz anya-istennő, és egyben Hórusz anyja is. A sólyom alakú Hórusz védelmező szerepet játszik, és Ré, a napisten, valamint Ozirisz, a holdisten mellett az égbolt harmadik istene.
Echnaton fáraó Kr. e. 1365-ben új, monoteista vallásként bevezeti a napkorong istenének, Atonnak (görög szó, jelentése: napkorong) a kultuszát, de utódja, Tutenkámen Kr. e. 1349-ben visszaállítja a régi vallást.
A Halottak Könyve töredékeiben is fennmaradtak az egyiptomi vallás elképzelései az emberi lélek újratestesüléséről, és annak vándorútja a Logoszhoz mindaddig, míg végül egyesülhet vele. Az egyiptomi vallásban kifejezésre jut az erőteljes túlvilági irányultság: erről tanúskodik a holttestek gondos bebalzsamozása, a holttestet a károsodástól megóvó sír berendezése, és a sírban elhelyezett valamennyi tárgy is.
Egyiptom Kr. e. 30-ban római provinciává válik, majd Kr. u. 639-ben iszlám vallású arabok foglalják el.
