LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Napjainkban egyre több ügyet lehet elektronikusan elintézni, ehhez azonban nélkülözhetetlen az azonosítás, a biztonság és a megfelelő technikai háttér. Az elektronikus aláírást mutatom be most tüzetesebben. Az Országgyűlés 2001-ben törvényt fogadott el az elektronikus aláírásról szóló 2001.évi XXXV. Törvényt. Létrejöttek az elektronikus aláírás biztonságát garantáló és kibocsátó szervezetek az állami és a szolgáltató területen is. Az elektronikus aláírás azonban a kezdeti technikai akadályok megszűnése után sem terjedt el. Ennek egyik oka jellemzően anyagi: amíg a személyes regisztráció (ügyfélkapu) ingyenes, addig az elektronikus aláírás pénzbe kerül. Az elektronikus aláírás felhasználása azonban két alapvető problémába ütközik az egyik, hogy nincs olyan mindennapos, tömeges felhasználói alkalmazás a közigazgatásban, amely az embereket érdekelté tenné a használatban, a másik pedig, hogy nincs a közigazgatásban kötelezően alkalmazandó szabvány. Az elektronikus aláírás az elektronikus dokumentum aláírására alkalmazott olyan aláírási módszer, amely meghatározza és egyértelműen azonosítja az aláíró személyét, bizonyítja a dokumentum eredetiségét, biztosítja módosíthatatlanságát, ellenőrzi tartalmának sértetlenségét, időbélyeget tartalmaz, amely bizonyítja, hogy a dokumentum az időbélyegen szereplő időpontban létezett, és az óta nem változott. Több fajtája létezik: egyszerű elektronikus aláírás, fokozott biztonságú elektronikus aláírás, minősített elektronikus aláírás. Az ilyen fajta aláírások előnye a hitelesség, biztonság, időmegtakarítás, mobilitás. Hátránya: a meglévő, megszokott, stabilan működő hivatali folyamatokat váltja ki, amely a bevezetés során konfliktushelyzeteket idézhet elő, motiváltság hiányában a felhasználó nem érez kellő késztetést az új módszer alkalmazására, amely megnehezíti a betanulás folyamatát, az új, minőségi szolgáltatás jelentős finanszírozást igényel.
