LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A női alkalmasság egyik fontos feltétele az életkorral függ össze. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásából – amely különböző országok adatainak értékelésén alapszik – az tűnik ki, hogy az anya terhességgel kapcsolatos kockázata és a magzat-újszülött fejlődési zavarainak gyakorisága némileg változik az anyai életkor függvényében. A legkisebb – mind az anyára, mind az utódra nézve – a huszadik és a harmincötödik életév között, tizennyolc és húsz-, valamint harmincöt és negyvenéves kor között nagyon kis fokban nő, tizennyolc év alatt és negyven év felett pedig bizonyos fejlődési rendellenességek előfordulási valószínűsége már számottevően emelkedik.
Mi áll az életkorhatások hátterében? Eltérő okok. Tizennyolc éves kor előtt a lányok szervezete még nem készült fel a terhességre, az anyaságra, vagyis még nem eléggé érett a gyermekvállalásra. Negyven év felett pedig már kissé elöregednek az asszonyok petesejtjei. Hiszen ahány éves az asszony, annyi évesek a petesejtjei is. A negyvenéves, illetve ennél idősebb petesejtek már több külső ártalmat szenvedhettek el, mint a 20-30 évesek. Emellett az életkor előrehaladtával ritkuló nemi érintkezések miatt az ondósejtek gyakrabban találkozhatnak túlérett petével. A petesejt ártalmai pedig különböző magzati rendellenességhez, így spontán vetéléshez, méhen kívüli terhességhez, veleszületett rendellenességhez, például Down-kórhoz („mongol idiotizmus”) vezethetnek. Kétségtelen, hogy a családtervezés biológiai szemszögéből 20-35 év között a legkedvezőbb a terhességre vállalkozni, de nem szabad eltúlozni a veszélyeket, tizennyolc év alatt és 40 év fölött is szabad gyermeket szülni. Ilyenkor azonban még gondosabban kell felkészülni a fogamzásra és részt venni a terhesgondozáson.
