Ezek az eljárások vagy a táplálékfelvételt próbálják mechanikusan csökkenteni, vagy az elfogyasztott táplálék felszívódását, hasznosulását mérsékelni. Legalább 30 féle műtéti eljárás ismert az elhízás sebészi kezelésének körében. A mechanikus módszerek közé tartozik az állkapocs és az arccsont (mandibula, maxilla) ideiglenes vagy állandó egymáshoz való rögzítése, ezáltal a szilárd étel felvételének korlátozása (tej diéta). Hosszú távú eredmények nem jól. A gyomron végzett eljárások (gasztroplasztika, gastric banding, gastric wrapping) lényege különböző módszerekkel a gyomor kapacitásának igen jelentős beszűkítése, mely csökkenti a fogyasztható táplálék mennyiségét, sőt a rostos, terjedelmes táplálékfelvételt korlátozza. A gyomor térfogatát akár 15 milliliterre is beszűkíthetik, külső szalag vagy ballon, belső plasztika segítségével. A műtétek másik csoportja, mikor a belső szervek, például a vékonybél kezdeti és végső szakasza között lerövidítik a táplálék útját (jejunoileális bypass), az emésztés elégtelen lesz, kevesebb hasznosul. Ilyenkor persze számolni kell azzal, hogy nemcsak a tápanyagok, például a zsírok, hanem fontos vitaminok, ásványi anyagok sem szívódnak fel, és a szervezet pótlás híján hiányállapotba kerülhet (malabszorpció). A két módszert nemegyszer egymással kombinálják. A betegeknek meg tanulniuk kis adagokat enni, jól meg kell rágni az ételt, sőt megállni az étkezésben. 303 gasztroplasztikán átesett beteg 5 éves eredményei a következők voltak: 15 százaléknál kitűnő volt az eredmény (75 százalékát vesztették el túlsúlyukból), 33 százalékuk eredményei jónak mondhatók (túlsúlyuk 50-75 százalékát vesztették el), 30 százalékuk 20-50 százalék túlsúlyveszteséget tartott fenn. Csak 22 százalék volt, akiknél nem volt eredményes, mert vagy újabb műtétre szorultak, vagy keveset fogytak. A morbid elhízott betegek nagy részének életkilátásai jelentősen javulnak eredményes műtéti beavatkozás után.