LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ma Budapesten szinte minden utcában találunk egy eszpresszót. A régi pestiek is szerették a kávét. Persze más volt a ráégi emberek élete, mint a miénk, másféle volt a kávés bolt is. Vessünk egy pillantást a múltba! 1714-et írunk. A Pest-budai hajóhídon tolong a nép. A Duna-part pesti oldalán fekvő piacon tarkabarka sokadalom. Pergő nyelvű zöldséges kofák, markos mészáros legények, óbégató koldusok, terefere, civódás, alku, lárma tölti be a piacot. Ez az úgy nevezett „Zöld piac” a mai március 15. tér helyén állt egykor. A környéken az egyik átjáróházban volt a kávés bolt. A cégér a ház halpiaci homlokzatán, a rácsos kosarú ablakok fölött díszelgett. Rómer Flóriás pesti krónikájában olvashatjuk, hogy a „kávébolt” nevű első pesti kávéházat 1714-ben nyitotta meg a Halpiac 241-es számú házában bizonyos Kávéfőző Balázs, egy Pesten letelepedett torontáli sváb, aki nyilván a délvidéki rácoktól tanulta meg a kávéfőzés mesterségét. Mi volt a teljes neve Balázs mesternek? Nem tudjuk. Rómer Flóriás sem tudta megállapítani, pedig lelkiismeretesen utána nézett a pesti telekkönyvben. Ha az első pesti kávés nevét nem is őrizte meg a várostörténelem, kávés boltjáról tudjuk, hogy oszlopos, boltíves, tágas helyiség volt. Szürkület beálltával viaszgyertyával világították, és esténkén egy lengyel hegedűs muzsikált benne. Balázs mester törökösen erős kávét szolgált fel a vendégeinek, amelynek erejét a piaci hölgyek számára kevés mandulatejjel enyhítette. Aki akart, újságot is olvashatott a kávés boltban.
