Az 1900-as évek elején az első autókat nagyjából úgy készítették, ahogy a lovaskocsikat, az ide-oda járkáló munkások fakeretekre kalapáltak rá minden egyes fémlemezt. Lassú és drága módszer volt ez. Bár a tömegtermelés elemeit már jóval korábban ismerték és alkalmazták is, például a hajódaruk és a fegyvergyártás esetében. A szervező elme géniusza kellett ahhoz, hogy az autóiparban is bevezessék. Ez a géniusz Henry Ford volt.
Ford 1903-ban fogott autóépítésbe Detroitban. Három év alatt az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb autógyártójává nőtte ki magát. Hogy szabványosított alkatrészeit a lehető legjobban kihasználhassa, egyetlen típus, a T-modell összeállítására állt rá. Ekkor még öt év sem telt el az indulás óta. 1913-ban aztán kirukkolt az autógyártást forradalmasító ötletével, a futószalaggal. Ezzel megfordult a munkás és termék viszonya, mivel attól fogva a termék haladt el az egy helyben álló, külön résztevékenységeket végző munkások sora előtt. A gyújtómágnesek összeszerelési ideje például 20-ról 5 percre csökkent az új módszer bevezetésével. Sikerén felbuzdulva, Ford kiterjesztette az eljárást az alvázszerelésre is. Az alvázak sorát kötél húzta az ott sorakozó 50 munkás előtt, akik minden egyes munkadarabra rászerelték a rájuk bízott alkatrészeket, amint azok elvonultak előttük. Egy alváz összeállításának időtartalma 12 óráról másfélre csökkent.
Az eredmények elképesztőek voltak. A Ford-T modell ára tíz év alatt 850 dollárról 250 dollárra zuhant. Az autókból 1,8 millió darabot adtak el. A hatalmas profit jelentős bérnövekedést vont maga után. Automatizált motorblokk-gyártósorának bevezetésével 1951-ben ismét a Ford Motors áll az élen. Az 500 lépésből álló művelet során 40 gép alakította a nyersvas öntvényt kész blokkokká, motoronként 15 perc alatt.