LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Mielőtt megfogalmaznánk a kiemelkedő tehetség mibenlétét, szükséges, hogy választ adjunk a pszichés fejlődés kérdéseire. Ezekkel a kérdésekkel a fejlődéspszichológia foglalkozik. Keresi az ember pszichikai fejlődésének törvényszerűségeit, leírja a fejlődés folyamatait. A fejlődésben mind a belső, mind a külső tényezők serkentő, illetve gátló szerepet játszhatnak. A fejlődéspszichológia egyebek között azt kutatja, hogy melyek azok a szociális és nevelési feltételek, amelyek az optimális és harmonikus fejlődés kialakulásához szükségesek. Bizonyos nevelési környezet az egyik gyermek számára optimális, de nincs, vagy alig van hatással egy másik gyermekre. Az egyéni adottságok és igények (szükségletek) találkozása az azokat megértő és az azoknak kedvező környezettel meghatározó jelentőségű minden ember pszichés fejlődésében. A fejlődés, mint a változások folyamata, nemcsak a gyermekben vagy ifjúban van meg, hanem az ember egész életére kiterjed.
A pszichikai fejlődés tehát élethosszig tartó dinamikus folyamat. Az egyéni adottságok és a szociális környezet együtt határozzák meg, hogy milyen magatartási, illetve cselekvési indítékok jönnek létre az egyénben, melyek manifesztálódnak (Mönks/Knoers 1994.). A dinamikus interakció azt jelenti, hogy a képességfaktorok nem automatikusan, valamiféle „belső építési terv” szerint alakulnak ki, hanem ezek az adottságok és a környezet kölcsönhatásának eredményei. A képesség és ennek fejlődése mindig azt jelenti: képesség egy adott környezetben. A kis gyermek aktív az otthoni környezet megismerésében. De tételezzük fel, hogy a szülők nyugalmat és rendet tartanak kívánatosnak, emiatt azután a gyermek megismerés iránti kedvét (fiókok kihúzogatása, tárgyak szétdobálása, terítők húzogatása, papírok tépése stb.) megfékezik, esetleg meggátolják. Innen indul el a döntés…jól tesszük?
