LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A nemzetségi embernek csak csirájában volt öntudata, mely valóságos öntudattá az osztálytársadalom kialakulásának korszakában bontakozott ki, amikor is létrejöttek maguk a képzetek képzetei és a fogalmak fogalmai. Vagyis amikor létrejött a filozófia, az antikvitás naiv dialektikája A dialektikus gondolkodás – éppen mert maguk a fogalmak természetének vizsgálata az előfeltétele – csak az ember számára lehetséges és az ő számára is csak viszonylag magas fejlődési fokon (buddhisták és görögök), teljes kifejlődését pedig még sokkal később a modern filozófia által éri
el…”
A továbbiakban – abban a mértékben, ahogy fejlődtek a társadalmi viszonyok, bonyolultabbá vált az emberek tevékenysége és kölcsönös érintkezésük jellege, felhalmozódott a tapasztalat és fokozódott az egyén felelőssége a társadalom és önmaga előtt – lényegesen átalakult az öntudat is. Az ember mind mélyebben tudatosítja önmagát, a történelem szubjektumaként való helyét az életben: nő a tudatossága.
Az öntudat fejlődésében tömegjelenségként végbemenő, döntő változások a társadalmi-gazdasági alakulatok váltásához, a világnézeti rendszerek átépüléséhez fűződtek – ahhoz, ahogy egymás után megjelentek előbb a mitológia, majd a világvallások, egyfajta sajátos népi emlékezet formájában kialakultak a történelmi ismeretek csírái, a folklór, a szépirodalom, a képzőművészetek, a konkrét tudományok és a különböző filozófiai elméletek, melyek az ember a világra és önmagára vonatkozó ismereteinek összességét szintetizálják. Mindebben a társadalmi öntudat és önmegismerés jutott kifejezésre. Tehát az öntudat nemcsak személyes, hanem társadalmi jelleget is viselhet.
