LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A fiziológiai és a pszichikai kölcsönviszonyát illetően különböző értelmezési árnyalatokkal találkozhatunk: a pszichikum – fiziológiai folyamatok megnyilvánulása; a magasabb rendű idegműködés terméke; a fiziológiai belső aspektusa; annak állapota; magasabb rendű idegműködés; anyagi-fiziológiai folyamat; a magasabb rendű idegműködés szubjektív, a tárgyra vonatkoztatott, eszmei tartalma; az anyag mozgásának eszmei fajtája; az ember társadalmi mozgásának eszmei formája stb.
Egyes természetkutatókat néha olyannyira megragad a pszichikus jelenségek alapjait képező fiziológiai folyamatok elemzése, hogy hajlamosak bennük látni magának a pszichikumnak a lényegét és végső alapzatát. Úgy képzelik, hogy a tudat vizsgálata kimeríthető a probléma fiziológiai aspektusának elemzésével.
A tudomány története során számos kísérletet tettek az eszmei kategóriájának teljes eltávolítására.
Ha a gondolat elválaszthatatlan a gondolkodó anyagtól, ha annak terméke, akkor miért ne lenne maga csupán az anyag egyik válfaja? – így okoskodtak a vulgáris materialisták, akik a pszichikumban csupán a fiziológiai mechanizmust voltak hajlandók észrevenni. Teljes komolysággal belső kapcsolatot kerestek az étrend és az adott nép szellemi élete közt. Az ember „az, amit megeszik” – mondta J. Moleschott. P. Cabanis szerint az agy bizonyos értelemben megemészti a benyomásokat és „szervesen kiválasztja a gondolatot”.K. Vogt arról beszélt, hogy minden természettudósnak el kell jutnia ahhoz a meggyőződéshez, „hogy mindazok a
képességek, amelyeket a lelki tevékenységek neve alatt foglalunk össze, csak az agy-szubsztancia funkciói; vagy – valamivel durvábban fejezve ki magamat – hogy a gondolatok mintegy ugyanolyan viszonyban vannak az aggyal,
mint az epe a májjal vagy a vizelet a vesékkel” . Úgy képzelte, hogy a fiziológiai és a pszichikai egyazon anyagból vannak felépítve.
