Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és ezek tartalma szétszakíthatatlan egységben állnak egymással. Az érintkezés formája mintegy predeterminálja azoknak a beszédbeli és egyéb eszközöknek a jellegét, amelyek révén a gondolatok cseréje megvalósul. A kifejezésformákra óriási hatást gyakorol az érintkezésben levők társadalmi helyzete, szociális státusa. A nyelvi etikettnek, a beszédillemnek és mindazoknak a további formáknak, amelyek segítségével a kifejezést hozzáidomítjuk a társadalom hierarchikus szervezetéhez, nagy szerepük van az érintkezés alapvető, mindennapos válfajainak kialakítási folyamatában.
Az embereknek sokkal nagyobb szükségük van érintkezésre, mint bármely más élőlénynek. Az alacsonyabb rendű állatok viszonylag könnyen alkalmazkodnak az elszigeteltség feltételeihez. Az emberszabású majmok azonban már igen nehezen viselik el ezt – ilyen körülmények között általában megbetegszenek és elpusztulnak. Az öngyilkosságok számának növekedését elemezve Franciaországban, Durkheim arra a következtetésre jutott, hogy az embereket életük feladására késztető egyik ok az egyedüllét kínzó érzése, a közömbösség az élet és a többi ember iránt, akiknek viszonyai az antagonisztikus társadalomban meg vannak fosztva az emberi melegségtől és tisztán szerepszerű, funkcionális kapcsolatok jellegét öltik magukra. A kölcsönös támogatás fontosságát különösen válsághelyzetekben érezzük élesen. Az érintkezés nemcsak magának az emberi életnek szükségszerű feltétele, hanem a társadalmi tapasztalat kialakításának és fejlesztésének eszköze is. N. Wiener úgy vélte, hogy az információ cseréje az a cement, amely megköti a társadalmat.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány