LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A világ népességének egyötöde – körülbelül 1200 millió ember – teljes szegénységben él. Nyomorúságos, megalázó körülmények között sanyarognak, és nélkülözik mindazt, amit mi magától értetődőnek tekintünk. Több mint 30 millió ember hal ma éhen egy olyan világban, ahol voltaképpen nincs hiány élelmiszerben. De önelégültségünkben még csak komolyan sem vesszük mindezt. Úgy gondoljuk, hogy ez így normális. Mindenünk megvan, ami csak létezik, sőt még több is, mégsem osztjuk meg azokkal, akiknek semmijük sincs.
Napjainkban legalább már sok fórumon beszélnek az emberi kapcsolatok javításának szükségszerűségéről. Az emberek egyre inkább felismerik, hogy ez sürgető követelmény, és az egyetlen remény a békés és biztonságos jövő elérésére. Az emberek közötti kapcsolatok problémái már a mindennapi életnek is minden rétegét érintik: a családok és a közösségek életét, az üzleti kapcsolatokat, a vallási és politikai összejöveteleket, a kormányok intézkedéseit és valamennyi nép mindennapi életét, nem is beszélve a nemzetközi kapcsolatok teljes területéről. Bárhová nézünk, mindenütt gyűlölettel, konkurenciaharccal, az alkalmazkodóképesség hiányával, pártok közötti csatározásokkal találkozunk. Mélyen gyökerező bizalmatlanság üti fel a fejét emberek és nemzetek, tőke és munka
között épp úgy, mint a szektákon, egyházakon és vallásokon belül. Mindebben hatalmas szerepet játszanak az eltérő álláspontok, és az emberek fanatikus ragaszkodása a kedvenc igazságukhoz. A kizárólagosság elve korunk egyik legnagyobb bűne. Ezért nem találkozunk sehol sem békével és kölcsönös megértéssel, és csak egy töredéknyi kisebbség harcol azokért a feltételekért és körülményekért, amelyek békésebb és örömtelibb kapcsolatokhoz vezethetnek.
A jelenlegi időszak egyik legfontosabb problémája, hogy az „Én” a világegyetem középpontjának tekinti önmagát. Ha majd egyszer nem fogunk már áldozatul esni annak az illúziónak, hogy mi vagyunk a világ közepe – mindent mindig kizárólag önmagunkra összpontosítva – teljesen más módon tapasztalhatjuk meg a világegyetemet és az embereket is. Ma az evolúció lényege mindenekelőtt abban áll, hogy kimozduljunk ebből a mélyen önző, egoista életfelfogásból. Mert azok, akik azt hiszik, hogy a világegyetem középpontjában állnak, önmagukra vonatkoztatnak mindent, amit hallanak, éreznek és tapasztalnak. Nem rendelkeznek az objektivitás képességével. Számukra nincs „külvilág”, és nincsenek „mások”. Mindent csak a saját elképzelésükön belül tudnak érzékelni. Ez a mai emberiség egyik legnagyobb elvakultsága, amely mélyen és szilárdan gyökerezik bennünk, és sok embert érint. Ez az oka minden félelmünknek, konfliktusunknak és boldogtalanságunknak is, és ezért vagyunk képtelenek arra, hogy megelégedett, értelmes és erőszakmentes életet éljünk. Mivel az élet tiszteletét a pénz imádásával helyettesítettük, és a gazdaság vált az új világvallásunkká, éppen ezért a változásoknak is itt kell majd megkezdődniük.
