LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kibernetika egyik legjelentősebb filozófiai-pszichológiai problémája az ún. mesterséges „ész” kérdése, amely körül napjainkig nem csitult el a viták heve. Az irodalomban gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, amely az ember és az emberi ész minőségi, társadalmi-történelmi sajátszerűségét, a„logikai” gépek kiszolgáló szerepét hangsúlyozza, és azt állítja, hogy elvileg lehetetlen visszavezetni az ember gondolkodását a kibernetikai gépek logikai műveleteire. A másik álláspont képviselői viszont úgy vélik, hogy a fenti tétel ellentmond a kulturális fejlődés történetének, amelynek fő tendenciája éppen arra irányul, hogy az embert géppel helyettesítse, előbb a fizikai, majd a szellemi munka területén. E felfogás hívei azt állítják, hogy az ember pszichikus funkcióinak elektromos számítógépeken való modellálása teljesen reális, sőt jelentős mértékben gyakorlatilag megoldott feladat. Úgy tűnik azonban, hogy az álláspontoknak ez a különbözősége abból ered, hogy a vitában álló felek különbözőképpen értelmeznek olyan alapvető kategóriákat, mint „ember”, „gondolkodás”, „tudat”, „gép”, „képmás” stb. Az említett vita egyes résztvevői jogosulatlanul igényt támasztanak arra, hogy kizárólag a kibernetika által használt kategóriák rendszerén belül maradva tárgyalják az emberi észre, ennek struktúrájára és modellálásának lehetőségeire vonatkozó problematika teljességét. Azonban az ember és az emberi elme problémája nemcsak, sőt nem is elsősorban kibernetikai probléma. Ez a természetre, a társadalomra és az emberre vonatkozó modern tudományok egész együttesének problémája. Az emberi agynak és tevékenységének termékei olyan rendkívül bonyolult jelenségkomplexust alkotnak, amelynek egyaránt van fiziko-kémiai, fiziológiai, pszichológiai, logikai, nyelvészeti, kibernetikai, szociológiai, esztétikai és filozófiai aspektusa.
