Hajlamos az ember azt hinni, hogy szervezetét nagyon jól ismeri, mégis ha kijelentjük azt, hogy most bennünk – igen, a kedves olvasóban is – számtalan apró élőlény, baktérium, és gomba él és „dolgozik”, segítve vagy éppen nehezítve annak egészséges működését.
Beszéljünk akár az erdőben növekedő gombáról, vagy a szervezetet megtámadó fertőzésről, alapjában véve ugyanarra a mechanizmusra kell gondolnunk. Növényi (képesek fotoszintézisre) és állati (szerves anyagokból képesek csak élni) tulajdonságaik is vannak, valamint helyhez kötöttek. Leginkább elhalt növényi és állati maradványokból táplálkoznak, mely a későbbiekben – későbbi cikkekben – még többször megjelenik, köszönhetően annak, hogy ezzel a gombák a természet körforgásának, az újrahasznosításnak fontos részei.
A gombák nagy részei az ún. micéliumból, azaz a gombafonalak szabad szemmel nem látható szövedékéből áll, de a valódi gombák (fungi-k) azok a fajok, ahol a micéliumokból termőtest fejlődik, mely már szemmel is jól látható, kézzel tapintható (ezek tulajdonképpen a kedvelt, illetve kevésbé kedvelt ehető és nem ehető gombáink). A gombafélék szinte mindenütt előfordulnak, a földön, a föld alatt, a vizeinkben, a levegőben, sőt – témánkhoz kapcsolódva – az állati és emberi szervezetben, így bennünk is.
Az emberi szervezetben folyamatosan megtalálhatóak bizonyos gombák, de ezek a „lakótársak” csak elenyésző esetben ártalmasak a gazdaszervezetre nézve. A kórokozó, fertőző gombákat három fő csoportra sorolhatjuk; a sarjadzó-gombákra (Candida albicans és fehér sarjadzó-gomba; általában ártalmatlanok, de bizonyos esetekben a bőrön, körmön, szájban és hüvelyben idézhetnek elő fertőzéseket), a penészgombákra (ritkák, a legyengült szervezetet támadhatják meg), illetve a bőr felületén megjelenő dermatofitonokra (külsőleg támadnak, a 37 Celsius fok alatti hőmérsékletet kedvelik).
Tehát a gombáknak alapvetően három típusát különböztetjük meg, a következőekben az általuk okozott fertőzések fajtáit vesszük kisebb górcső alá.