Az állat szükségletei tisztán biológiai jellegűek. Az őt körülvevő természeti környezet csak azon aspektusaiban „mutatkozik meg” az állat számára, amelyek képesek közvetlenül avagy közvetve kielégíteni organikus szükségleteit. Ezzel szemben az ember számára a környező világ tárgyai meghatározott jelentésre tesznek szert, amely független szervi szükségleteitől.
Már jóval a marxizmus megjelenése előtt megfigyelték, hogy a szükségletek mozgatóerőkként működnek az emberek viselkedésében, de Marx volt az első, aki feltárta a szükségletek történeti jellegét, elemzésnek vetette alá a szükségletek és a termelés dialektikáját. A következőket írta: „Ha világos, hogy a termelés szolgáltatja külsőlegesen a fogyasztás tárgyát, akkor ezért éppolyan világos, hogy a fogyasztás tételezi eszmeileg a termelés tárgyát, mint belsőleges képet, mint szükségletet, mint törekvést és mint célt.”
A szükségletek jellegében beálló minőségi eltolódások képezik a pszichikus fejlődés alapvető állomásait, ennek elemi formáitól egész a tudat legmagasabb szintjéig. Az állati viselkedés szabályozásának nincs más alapelve, csak a biológiai hasznosság. Az ember fejlődése során azonban társadalmilag determinált szükségletek és teljesen új ösztönző erők jönnek létre: az igazság megismerésének vágya, a szépérzék, az esztétikai élvezet, a nép, az emberiség javát szolgáló hőstett véghezvitelére irányuló törekvés stb.
Az ember szükségletei, amennyiben és amennyire tudatosítja őket, az érdek jellegét öltik magukra.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány